Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081
1096 TUSOR PETER tartózkodó — Pázmány is hasonló megoldást vázolt 1615. eleji audienciáján az egyházfő előtt, úgy szóban, mint írásban. Ridolfi ügyvivő a Szent Palotában 1615 januárjának derekán Kiesi utasításának megfelelően a megegyezés szükségességét hangoztatta a birodalmi protestánsokkal, hogy közös erővel lehessen szembeszállni a törökökkel, akiknek a fenyegetése számottevően megnövekedett, miután Bethlen várakat adott át számukra. Kérte a pápa közbenjárását a katolikus fejedelmeknél. Borghese bíboros előtt Ridolfi azt húzta alá, hogy II. Mátyásnak a törökellenes „ökumenikus” összefogás védőernyője alatt megegyezésre kell jutnia a birodalmi protestánsokkal, különben mindent elveszíthet, és még életében meg lehet, és meg is kell oldani az utódlás kérdését, különben a katolikus vallás óriási károkat szenved. A spanyol követnek ugyanakkor a császári ügyvivő szemrehányásokat tett, amiért uralkodója Savoyában és Flandriában háborúzik drága pénzen, ahelyett, hogy a katolikus vallás és a dinasztia létfontosságú ügyeit támogatná.68 E páratlanul érdekes, ám időbeli ütemezést taktikusan nem tartalmazó vízió Bethlen Gábornak a fejedelmi trónra kerülése nyomán megnőtt, és a Várad, Lippa és Jenő átadását69 70 követelő oszmán fenyegetésben vélte megtalálni azt a katalizátort, amelynek köszönhetően mind a birodalmi rendek közötti felekezeti ellentétek áthidalhatóak lennének, mind pedig kellő vallási engedmények fejében az utódlás kérdése is rendezhető.'0 A linzi értekezlet (Generallandtag) kudarca, ahol az osztrák, cseh és magyar rendek összehívott képviselői nem mutattak túlzott lelkesedést egy oszmán-Habsburg konfliktus finanszírozására,71 majd a Bethlen biztosaival rövidesen, 1615. május 6-án megkötött nagyszombati egyezség, még inkább a zsitvatoroki béke 1615. július 15-ei bécsi megerősítése azonban elejét vette az ez irányú tervezgetéseknek.72 68 ÖStA HHStA Handschriften., Ms. W 290, vol. 13, föl. 177r-178v és 199r-200v; ASV Fondo Borghese, Serie II, vol. 367, föl. 4r-6v. 69 Biblioteca Angelica (Roma), Ms. 1234, föl. 12rv; ÖStA HHStA Rom, Dipt Korresp., Karton 49, föl. 88-89. Az Európa-szerte botrányt kavaró hír ekkor még csak részben bizonyult igaznak, Lippa végül 1616 nyarán került teljesen oszmán kézre. 70 ÖStA HHStA Handschriften., Ms. W 290, vol. 12, föl. 732-735; uo., föl. 716rv és 717r-718v; uo., Rom, Dipt Korresp., Karton 49, föl. 55-56. - V Pál keleti politikája, érdeklődése változásaira: Jan Paul Niederkorn, Papst, Kaiser und Reich während der letzten Regierungsjahre Kaiser Rudolfs II (1605-1612), Die Außenbeziehungen der römischen Kurie unter Paul V, 83-100, 84. 71 ÖStA HHStA Handschriften., Ms. W 290, vol. 13, föl. 16r. A törökök elleni háború a Porta gyengesége miatt ekkoriban fényes kilátásokkal kecsegtetett, ugyanakkor erős hadsereget adott volna a császár kezébe, ami félelemmel töltötte el a rendeket. Angyal, Az 1615-i bécsi török békének titkos pontjai, 374-375 (idézve a következő jegyzetben); Ferdinándy, Pázmány az államférfi, 12; vö. Press, „Matthias”, 404-405 is; részletesen: . Ila Bálint, Az 1614-i linzi egyetemes gyűlés, A gróf Klebeisberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve IV (szerk. Károlyi Arpád-Angyal Dávid), Budapest, 1934, 231-253, főként 249-253. - Az ausztriai rendiségre: Winfried Schulze, Landesdefension und Staatsbildung. Studien zum Kriegswesen des innerösterreichischen Territorialstaates (1564^1619), Graz 1973; Gerhard Ammerer (Hg.), Bündnispartner und Konkurrenten der Landesfürsten? Die Stände in der Habsburgermonarchie (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 49), Wien-München 2007. 72 Vö. Angyal Dávid, Az 1615-i bécsi török békének titkos pontjai, Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kuno negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére. Születésének ötvenedik évfordulóján, Budapest, 1925, 367-382.
