Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081
PÁZMÁNY PÉTER ESZTERGOMI ÉRSEKI KINEVEZÉSE 1087 A status ecclesiasticus tehát katolikus és — például Csehországgal ellentétben — államalkotó tényező Magyarországon, amit a protestáns fegyveres segítséggel hatalomra került Mátyásnak továbbra is figyelembe kellett vennie. Az In Coena Domini ellene történő római alkalmazása, melyre a magyar püspökök feljelentése nyomán került sor, intő jelnek bizonyult. A király kézen-közön tevékeny részese volt annak, hogy a címzetes püspökök ne kerüljenek ki a királyi tanácsból, és a megyéspüspökök főispánként megmaradhassanak a rendi önkormányzatiság bástyái, a vármegyék élén; hogy a nádor utáni világi főméltóság, az országbíró (Iudex Curiae Regiae) 1609-től katolikus legyen Forgách Zsigmond személyében;32 és hogy a jezsuiták 1613-tól legalább de facto élvezhessék a turóci prépostság jövedelmeit, ami lehetővé tette nagyszombati kollégiumuk 1615. évi megalapítását.33 Legfőképpen pedig titokban évi 20 000 aranyforint évdíjat juttatott Thruzó György nádornak,34 hogy lehetőség szerint ne bolygassa a bécsi béke és az 1608. évi cikkelyek után is képlékeny konfesszionális és politikai viszonyokat, amelyeket a közeli török fenyegetés és a református Bethlen Gábor 1613. évi trónra lépte Erdélyben még bizonytalanabbá tett.35 Mátyás azért sem hagyhatta figyelmen kívül a katolikusok szempontjait, mert ő maga is katolikus volt és az is maradt. Habsburgként nem adódott számára más lehetőség, kiváltképpen ha el akarta érni végső célját, azt, hogy császár lehessen.36 Ehhez úgy kellett megnyernie a birodalmi katolikusok támogatását, hogy közben nem idegeníti el teljesen a protestánsokat sem, akiket az 1555-ös augsburgi birodalmi gyűlés óta gyülemlő felekezeti feszültségek ekkorra már mind élesebben szemben álló frontvonalakba sorakoztatott fel a Katolikus Liga, illetve a Protestáns Unió formájában. Rudolf halálát követően az 1612. évi császárválasztás a magyarországihoz hasonlóan csupán törékeny rendezést hozott.37 Mátyásnak, pontosabban a mind súlyosabb depresszióba süllyedő uralkodó helyett a hatalmat gyakoroló Melchior Kiesi (1552-1630) bécsi püspöknek38 32 Károlyi Árpád, Az ellenreformáció kezdetei és Thurzó György nádorrá választása, Századok 53 (1919) 1-28 és 124-163. 33 Sörös Pongrácz, Forgách Ferencz a bíboros, 807-808; Ackermann, Forgách Ferenc bíboros, 51-52; Biblioteca Apostolica Vaticana (BAV), Barberini Latini, vol. 6920, föl. 39rv. 62rv. 96rv. 34 BAV Barb. Lat., vol. 6920, föl. 39rv. 35 Szekfű Gyula, Bethlen Gábor. Történeti tanulmány (szerk. Pamlényi Ervin), Budapest, 1983. 36 Mátyásra, birodalmi politikájára: Volker Press, „Matthias”, Neue Deutsche Biographie XVI (1990) 403-405. 37 A Birodalom konfesszionális viszonyaira a 17. század elején lásd a harmincéves háború irodalmát, például: Briefe und Akten zur Geschichte des Dreißigjährigen Krieges in den Zeiten des vorwaltenden Einflusses der Wittelsbacher (1598-1618) I-XH, hg. v. der Historischen Kommission bei der königlichen Akademie der Wissenschaften, München 1870-1978; Briefe und Akten zur Geschichte des Dreißigjährigen Krieges, Neue Folge. Die Politik Maximilians I. von Bayern und seiner Verbündeten (1618-1651) I-X-, hg. v. der Historischen Kommission bei der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, Leipzig-München 1907-1998-; Konrad Repgen, (Hg.), Krieg und Politik 1618- 1648. Europäische Probleme und Perspektiven, München 1988; Ronald G. Asch, The Thirty Years’ War. The Holy Roman Empire and Europe 1618-1648, New York 1997; Parker, The Thirty Years’ War, i. m.; általánosabb megközelítésben: Kaspar von Greyerz - Kim Siebenhüner (Hg.): Religion und Gewalt. Konflikte, Rituale, Deutungen (1500-1800) (Veröffentlichungen des Max Planck Instituts für Geschichte 215), Göttingen 2006. 38 Melchior Kiesi 1588-tól bécsújhelyi, 1598-tól bécsi püspök, 1616-tól bíboros, II. Mátyás alatt a Habsburg-politika meghatározó alakja, 1611-től 1618. évi bukásáig volt a Titkos Tanács elnöke. Pá
