Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081
1084 TUSOR PETER politikai rendjének, a status ecclesiasticusnak vezetője, a nádor mellett a királyság legrangosabb főméltósága.* 17 A páratlan karrier mögött nem szokványos okot kell keresnünk. Ráadásul olyat, ami közös nevezőt képezett az előléptetésben kompetens prágai és pápai udvar számára. Ez nyilvánvalóan nem lehetett Pázmány magyar nyelvű hitvita-irodalmi és prédikációs munkássága, ami még az efféle dolgokra rendeltetése szerint fogékonyabb Jézus Társaság számára sem volt mérvadó. Különben nem kívánták volna őt éppen fő műve, a Kalauz 1613-as megjelenése után alig egy esztendővel eltávolítani az országból.18 Ugyanakkor tételesen bizonyítható, hogy a magyar jezsuita neve Forgách halála után párhuzamosan vetődött fel egyrészt Placido de Mara prágai nuncius, másrészt a Habsburg-politikát II. Mátyás (1608-1619) uralkodása alatt teljhatalommal irányító főminiszter, Melchior Kiesi részéről.19 Utóbbiról, bár személye rendre előkerül a vonatkozó szakszövegekben, értékelés leginkább csak annyi hangzott el, Fraknói Vilmos részéről, hogy „Pázmány kineveztetésének előmozdítása körül tevékeny volt”.20 III. A trienti katolicizmus magyarországi kibontakozásának kezdete a 17. század első évtizedeire esik. Említésre méltó kísérletek korábban is történtek. Oláh Miklós esztergomi érsek (1553-1568) zsinatai, a zsinaton résztvevő Draskovich György (t 1587) zágrábi, majd győri püspök tevékenysége egyházmegyéiben (ordináriusként elrendelte és megkezdte a zsinati dekrétumok végrehajtását); a jezsuiták ideiglenes, majd végleges megtelepedése Nagyszombatban, illetve Znióváralján; a római Collegium Hungaricum megalapítása; Erdélyben Báthory István kolozsvári jezsuita kollégium-alapítása XIII. Gergely (1572— 1585) támogatásával, a törökök által megszállt területeken pedig Raguzai Bonifác püspök apostoli vizitátor missziós felderítése.21 mai, Lymbus. Művelődéstörténeti Tár IV Szeged 1992, 123-141. Újabb adatok és szempontok: Tusor Péter, Pázmány, a jezsuita érsek, Jubileumi évkönyv Pázmány Péter egyetemalapításának 375. évfordulója tiszteletére (szerk. Maczák Ibolya), Budapest-Esztergom-Piliscsaba, 2010, 158-163; A jezsuita Pázmány szomaszka szerzetessége. Miért?, Ünnepi kötet Maróth Miklós hetvenedik születésnapja tiszteletére (szerk. Sarbak Gábor-Fodor György), Budapest, 2013, 177-186; Ki lehetett Pázmány jezsuita feljelentője?, Pázmány nyomában. Tanulmányok Hargittay Emil tiszteletére (szerk. Ajkay Alinka-Bajáki Rita), Budapest, 2013, 441-448. 17 A kora újkori magyar rendiség jellegére legújabban (további irodalommal): Szíjártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792, Keszthely 2010, különösen 29-42. 18 Iványi Béla, Pázmány kilépése a Jézus Társaságból, Körmend 1943, 13 (n. 2); lásd még uo., 5; és Lukács-Szabó, Autour de la nomination de Pázmány, 86, 25. j. 19 Lukács, Jezsuita maradt-e Pázmány, Dók., n. 3. 20 Fraknói, Pázmány... és kora, I, 181. 21 Fazekas István, Oláh Miklós reformtörekvései az esztergomi egyházmegyében 1553-1568 között, Történelmi Szemle 45 (2003) 1—2, 139-153; Gárdonyi Máté, Egy XVI. századi magyar jezsuita a katolikus restauráció szolgálatában: Szántó István élete, in Studia Wesprimiensia 2(2000) 32—41; Koltai András, A győri egyházmegye 1579. évi szombathelyi zsinata, Magyar Egyháztörténeti vázlatok 1995, 3-4, 41-60; Molnár Antal-Siptár Dániel, Egyetem volt-e a „Kolozsvári Báthory-egyetem, Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum 30, 345-363; Tóth István György, Raguzai Bonifác, a hódoltság első pápai vizitátora (1581-1582), Történelmi Szemle 39 (1997) 3—4, 447—472.
