Századok – 2014
KRÓNIKA - Margittai Linda - Sulyok Izabella: Beszámoló "A nagypolitikától a hétköznapokig - a Magyar Holokauszt 70 év távlatából" című nemzetközi tudományos konferenciáról IV/1075
KRÓNIKA 1077 A szekciók a továbbiakban az antiszemita törvénykezés megindulásától a gettósításon, deportáláson keresztül a koncentrációs táborok emlékével való szembenézésig követték nyomon a magyar holokauszt történetét. A zsidóellenes törvényeket, ezek végrehajtását és hatásait tárgyaló első két blokkot Kovács M. Mária (Közép-Európai Egyetem) előadása nyitotta, amely azt vizsgálta, hogy létezett-e, és miben állt az 1920-as numerus clausus és a későbbi zsidótörvények közötti összefüggés vagy folyamatosság. Mint rámutatott, a két világháború között más országokban is volt intézményesített, komoly társadalmi támogatottsággal bíró rasszista szegregáció. Ez azonban nem szükségszerűen vezetett tömeges erőszakhoz. Magyarországon a Horthy-korszak során azonban nem történt olyan fordulat, amely feltartóztatta volna a numerus clausus-szál elindított folyamatokat. Bár a Bethlen-kormány tett lépéseket a nyílt állami diszkrimináció mérséklésére, ez külső nyomásra történt, elvi meggyőződés nélkül. Mint ilyen alkalmatlan volt arra, hogy a faji diszkriminációval kapcsolatos intézményi és társadalmi beidegződéseken változtasson. A népszövetségi rendszer megrendülésével pedig eltűnt az a külső fék, amely visszafogta a faji diszkrimináció további eszkalációját. A következő szekció témájával összhangban Fazekas Csaba (Miskolci Egyetem) „Politizáló püspökök” és az antiszemita radikalizmus az 1920-as években című előadásában azt vizsgálta, hogyan viszonyultak a keresztény egyházak az antiszemita radikális ideológiákhoz. Megállapította, hogy az 1920-as évek szélsőséges mozgalmainak antiszemitizmusára a keresztény egyházak főpapjainak többsége hallgatással reagált. Ugyanakkor mindhárom nagy egyházban találunk olyan politizáló püspököket, akik más utat választottak. Az előadó elsősorban a három nagy egyház egy-egy meghatározó püspöke, Prohászka Ottokár, Ravasz László és Raffay Sándor szerepét vizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy a politizáló püspökök tevékenységükkel hozzájárultak az antiszemita radikális szervezetek és eszméik legitimálásához. Harkai Ágnes, a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem történészhallgatója Glattfelder Gyula Csanád egyházmegyei püspök és a „zsidókérdés”, 1938-1943 című előadásában a közfelfogásban Glattfelderről kialakult képet árnyalta a Szeged-Csanádi Egyházmegye Püspöki Levéltárának iratanyaga alapján. A levéltári dokumentumokból a köztudatban élő, a zsidókkal szemben toleráns, a konvertiták és a zsidók érdekében a zsidótörvények idején fellépő püspök helyett egy konzervatív egyházi vezető képe rajzolódott ki, akit a konvertiták melletti kiállása során nem elsősorban humanizmusa vezetett, hanem egyháza autonómiájának, jogainak védelme. Glattfelder püspök nem könnyítette meg a betérést egyházába, valamint egyházmegyéjének a zsidók kárára történő ingatlangyarapodása ellen sem lépett fel. A magyar zsidók sorsát a zsidótörvényektől a gettósításig és deportálásig végigkövető szekciókban Frojimovics Kinga (Yad Vashem Archives) A magyar állampolgárságú zsidók ügyeinek intézése a bécsi magyar főkonzulátuson az Anschluss után című előadásában azt vizsgálta, hogy az Ausztriában, illetve akkor már Ostmarkban élő magyar állampolgárságú zsidók milyen jogsegélyre számíthattak a bécsi magyar főkonzulátuson. Megállapította, hogy a főkonzulátus magára hagyta a hozzájuk forduló magyar zsidó állampolgárokat, segítsé
