Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Fejérdy Gergely: Garadnai Zoltán: Franciaország keleti nyitás politikája és a magyar-francia kapcsolatok története (1963-1968) A francia "détente-entente-coopération" politika lehetőségei, külső és belső korlátai. Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. 397 o. IV/1071
Ebben a kontextusban, az 1960-as években, valójában mellékszereplő kelet-közép-európai szovjet szatellit államok között Magyarország fokozottan is lehatárolt külpolitikai mozgástérrel rendelkezett, még akkor is, ha az amnesztia rendeletek hatására kitörhetett a nemzetközi elszigeteltségből. Garadnai Zoltán monográfiája ugyanakkor, ennek a ténynek a megkérdőjelezése nélkül rámutat arra, hogy De Gaulle „keleti politikája” valójában kifejezetten jó kapaszkodónak bizonyult a magyar külpolitika számára, amely szeretett volna nagyobb nyugati elfogadottságra szert tenni és ezen keresztül a Kádár János fémjelezte rendszer belső és külső stabilizációját végbevinni. A szerző nagyfokú alapossággal mutat rá arra, hogy Budapest és Párizs kapcsolatainak látványos fejlődése 1960-as évek második felére lényegében egyedinek volt mondható a keleti blokkon belül, még akkor is, ha De Gaulle-i koncepcióban Lengyelország és Románia messze nagyobb jelentőséggel bírt. Mindazonáltal aláhúzza azt is, hogy miközben a kétoldalú közeledés hátterében egy irányba ható erőket találhatunk alapvetően a végső célkitűzések messzemenően különböztek. Garadnai Zoltán kiválóan elemzi ebben relációban a személyes találkozók és látogatások jelentőségét, a francia és a magyar diplomaták szerepét, illetve nem utolsó sorban ezeken az eseményeken elhangzottakat. Több esetben az olvasó egyes megbeszélés körülményeinek leírása kapcsán, főleg a francia diplomáciai iratoknak köszönhetően beláthat a kulisszák mögé is. A szerző négy kronológia pont köré gyűjtve (1958-1962, 1963-1966, 1967-1968, 1968- 1969) fokozatosan mutatja, be, hogy a De Gaulle-korszakban a francia-magyar kapcsolatok különösen a kulturális területen látványos fejlődésen mentek keresztül, de ugyanakkor a gazdasági és kereskedelmi viszonyban leginkább a két ország komplementaritásának hiánya miatt nem volt képes érdemben előrelépni. Szintén rámutat arra, hogy a 60-as években Párizs és Budapest között lezajlott egyre intenzívebb kapcsolatépítés, ha másodrangú is maradt a „keleti nyitás” politikájában, nyomai, és sok esetben jótékony hatásai máig tapasztalhatóak. Miközben Garadnai Zoltán monográfiája szakmai tartalmának lényegét illetően nem igen lehet kifogást megfogalmazni, mert meggyőző alapossággal és széleskörű levéltári forrásokra támaszkodva járja körbe a témát, pontatlanságok és esetenként hiányok mégis feltűnnek a kritikus olvasónak. Ilyen például Andrzej Szeptycki kiváló munkájának doktori értekezésként való közlése (12. oldal). A kiváló lengyel nemzetközi szakértő DEA-ja, vagyis ma Master fokozatnak megfelelő dolgozata nem disszertáció. Ennél azonban sokkal szembetűnőbb a kötet végén közölt életrajzi függelék, ahol olyan személyek, mint Púja Frigyes, Pierre Francfort, Jean Paul-Boncour (akinek ráadásul a neve nem Jean-Paul, hanem a család neve megtévesztően Paul-Boncour), esetében nincs a halálozási év megjelölve. Ma már akár az Internet segítségével, de a felsorolt szakirodalom segítségével is megállapítható lett volna. Továbbá, feltűnő a könyv olvasása során a bonyolult fogalmazás, esetenként többsoros értelmezhetetlen mondatfűzés. A monográfia túlságosan doktori értekezésre emlékeztető inkább száraz tényekre koncentráló stílusa, lehetett volna egy kicsit gördülékenyebb több konkrét példát és leírást tartalmazó élettel teli elemzés. Ilyen formában a téma iránt érdeklődő szélesebb közönséget nehezebben tudja elérni, holott pontosan az lenne az érdeme ennek a munkának, hogy ismerté váljon, és nem csupán szűk szakmai körben, a francia-magyar kapcsolatok múltjának egy fontos időszaka. Természetesen a kritikai észrevételek nem vonnak le a több száz oldalas tudományos munka értékéből. A kötet alapos szintézisét adja De Gaulle „keleti politikájának” és egyben a korszak francia-magyar kapcsolatai történetének. Garadnai Zoltán monográfiájának nagy érdeme, hogy megerősíti a kétoldalú reláció kutatásának fontosságát. A bilaterális kapcsolatok 20. századi korszakainak alapos elemzése ugyanis nem csupán a történelem iránt érdeklődők számára adhat érdekes információkat, hanem napjaink diplomáciai munkájához is hasznos adalékokkal szolgál. TÖRTÉNETI IRODALOM 1073 Fejérdy Gergely
