Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
A DESZTALINIZÁCIÓ ELSŐ SZAKASZA KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 105 Magyarországon.39 1956. október 24-én amikor Novotny hivatalos tárgyalásokra Moszkvába utazott, akkor Hruscsov Csehszlovákia gazdaságpolitikáját példaként állította a többi szocialista ország vezetői elé.40 Ennek ellenére az SZKP XX. kongresszusa a csehszlovák pártot és a társadalmat is megrázta.41 Az addig tapasztalható nyugalmat felborította Hruscsov titkos beszéde. 1956. március 29-30-án a CSKP KB plénuma megvitatta a kongresszus tanulságait és mérsékelt önkritikát gyakorolt a párt vezetése. A következő KB ülésen (április 19-20.) folytatódott vita: negyvennégyen kértek szót a plénumon. Az elfogadott határozat megállapította, hogy a kritika elérte azt a szintet, ami már káros a pártra nézve. Alexej Cepicka miniszterelnök-helyettest, nemzetvédelmi minisztert, PB-tagot és KB-titkárt megfosztották funkcióitól. Végül a KB egy levelet fogalmazott meg az írószövetség készülődő kongresszusához, amelyben önmérsékletre intették az írókat.42 Március végétől nemcsak az írók, hanem a szakszervezetek és az iíjúság különböző fórumokon gyakrabban írtak Sztálin „személyi kultuszáról”, és kezdeményező szerepet vittek a viták irányába. A CSKP alapszervezeteiben is egyre hangosabbak voltak a kritikus hangok, egyre többen sürgették a párt rendkívüli kongresszusának összehívását is.43 1956. április 22-29-én ülésezett a Csehszlovák írószövetség II. kongresszusa, amely a csehszlovákiai desztalinizáció legfontosabb eseményévé vált.44 Az írók ugyan nem fogalmaztak meg nyílt politikai követeléseket, maradtak az irodalom kérdéseinél, de élesen bírálták a sematikus szocialista realizmust és a cenzúrát. A sztálinizmust konkrétabban érintette két fiatal, Dominik Tatarka szlovák író és Milan Kundera cseh író javaslata, akik követelték a „burzsoá nacionalizmus” vádjával börtönben ülő Ladislav Novomesky rehabilitálását. Annak ellenére, hogy a felszólalásokat közölte az írószövetség lapja (Literární Noviny), az ese39 Meg kell jegyezni, hogy történészek között van olyan nézet, amely szerint a csehszlovák társadalom elszalasztottá a lehetőséget 1956-ban, amikor nem lázadt fel a sztálinizmus ellen. Muriel Blaive: Promarnéná príle itost. Ceskoslovensko a rok 1956. Praha, Prostor, 2001. Ezzel szemben hangsúlyozni kell, hogy a forradalmakat, felkeléseket nem lehet importálni semmilyen történelmi helyzetben, a csehszlovák társadalomban nem volt forradalmi hangulat. Ennek számos összetevőjére még kitérünk. 40 Az 1956. október 24-i moszkvai értekezlet. Közli: Hajdú Tibor. In: Évkönyv I. 1992. Budapest, 1956-os Intézet, 1993. 145-156. Hruscsov a következőket mondta: „Az ideológiai munka egymagában nem segít, ha nem biztosítjuk az életszínvonal javulását. Nem véletlen, hogy zavargásokra Magyarországon és Lengyelországban, nem pedig Csehszlovákiában került sor. Ennek magyarázata, hogy Csehszlovákiában összehasonlíthatatlanul magasabb az életszínvonal.” 41 Az 1956-os csehszlovákiai eseményekről magyar nyelven: Berkes Tamás: Az ötvenhatos cseh passzivitás okai és értelmezése. Múltunk, LII. (2007) 4. sz. 104-121. 42 Od X. do XI. Sjezdu. Usnesení a dokumenty ÚV KSC. i. m. 290-298. 43 Karel Kapan: Krónika komunistického Ceskoslovenska. Dóba tání 1953-1956. Bmo, Barrister & Principal, 2005, 418. 44 A kongresszus Antonín Zápotocky és Jan Drda (az írószövetség elnöke) felszólalásaival kezdődött, ám a harmadik napon Katarina Lazarová szlovák írónő javaslatárat a kongresszus általános vitává változott. Ezután Frantisek Hrubín és Jaroslav Seifert is fellépett az ideológiai kötöttségekkel szemben. Seiferttől az írókat a nemzet lelkiismeretének nevezte. A kongresszus rehabilitálta az 1949-ben elhunyt Frantisek Halas-t, akinek műveit hivatalosan elítélte a rendszer főideológusa Ladislav Stoll (zsdanovista kultúrpolitikus). Lásd: Michal Bauer: II. sjezd Svazu ceskoslovenskych spisovatelú 22 - 29.4. 1956. Aluze - Revue pro literaturu, filozofii a jiné (2010) 3. 96-106.