Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959

EGY JUGOSZLÁV DIPLOMATA MAGYARORSZÁGON ... LAZAR BRANKOV

975

olyan vélemények is elhangzottak, hogy „nem-e csak provokáció az egész és Brankov ezt belgrádi utasításra tette”, valamint az, hogy „Brankov kényszerítette a többieket arra, hogy helyezkedjenek szembe Tito politikájával.”76 Ez utóbbihoz hasonló megfogalmazások a jugoszláv sajtóban is napvilágot láttak. A Borba november 6-ai számában külön cikket szentelt a Belgrádba visszatért Nina Spasojevic, a budapesti jugoszláv küldöttség egyik munkatársa beszámolójának. Elmondása szerint Kelebiáról, a határról kísérték vissza a „rendőrügynökök Laza Brankov áruló villájába”. Itt először szép szóval próbálták győzködni, hogy álljon át, majd miután így nem értek el eredményt „Brankov, Krsztonosics és a harmadik áruló Vidovics megváltoztatták a hangnemet és fenyegetni” kezdték. Spasojevic menekülni próbált, majd dulakodás alakult ki köztük. „Brankov és Krsztonosics felhúztak a lépcsőn, de én tiltakoztam és birkóztam velük. így mindhárman legurultunk a lépcsőn a kapuig, én pedig állandóan segítségért kiáltoztam. Brankov és Krsztonosics ismét megkísérelték, hogy a szobába vigyenek, mivel azonban én továbbra is kiabáltam és tiltakoztam, fojtogatni kezdtek, Krsztonosics nyakamat szorította, Brankov pedig zsebkendővel be akarta tömni a számat. Fejemet verték, hogy elveszítsem az eszméletemet és megakadályozzák a kiabálást.”77 A Spasojevic-incidens valóságtartalmának azonban ellentmondani látszik Szántó Zoltán belgrádi magyar követ 1948. november 3-ai, szigorúan bizalmas jelentése. Vlado Popovic jugoszláv külügyminiszter-helyettessel folytatott megbeszélésén ugyanis Popovic egy „nagyon ismert magyar orvos”, Fodor Imre egyetemi magántanár látleletét mutatta meg a magyar követnek, ami azonban azt tartalmazta, hogy az „orvos Nina Szpaszojevicson semmiféle sérülés nyomait nem találta”.78

Brankov emigrálása kapcsán valószínűsítem, hogy az a forgatókönyv, miszerint Brankov a jugoszláv kormány utasítására emigrált, Rákosi Mátyástól származott. Feltételezésemet, amellett, hogy Rákosi élenjárt a szocialista tábor Jugoszlávia-ellenes lépéseinek kiélezésében,79 három forrás is alátámasztani látszik. Kihallgatásakor (1956. október 20.) Péter Gábor arról is vallott, hogy Rákosi már Fjodor Bjelkint is sürgette, hogy szerezzen erről szóló egyértelmű vallomást, de a szovjet altábornagy „nem volt hajlandó eleget tenni Rákosi ilyen irányú kívánságának”. Sőt, miközben Péter Gábor erről a szovjet tiszttel tárgyalt, Rákosi telefonon fel is hívta az AVH vezetőjét és értetlenkedésének adott hangot, „hogy Bjelkin miért vonakodik ettől és miért nem akarta vállalni a szerepet”.80 Rákosi szerepét támasztja alá az a szigorúan titkos tájékoztató jelentés is, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt a magyarországi „személyi

76 ÁBTL A-2127/24. 25-26.

77 Sajtószemle, 1948. november 6. MNL OL XIX-J-4-b-15/b-1947-1948. (3.d.) 92-93. Pár nappal később a Borba újabb kéthasábos cikket közölt az esetről „A magyar kormány ellenséges eljárásait a tények igazolják” címmel. Uo. 86.

78 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-4/bc-113.pol./1948. (6.d.).

79 A Rajk-per kapcsán az is előfordult, hogy Sztálinnak fékezőleg kellett fellépnie Rákosival szemben. Kapcsolatukat szemléletesen adja vissza Rainer M. János a „kezdeményező” Rákosi, „fékező” Sztálin metaforával. Erre vonatkozóan lásd: Rainer M. János-. Sztálin és Rákosi, Sztálin és Magyarország, 1949-1953. Évkönyv, 1998. Budapest, 1956-os Intézet, 1998. 91-100.

80 ÁBTL 2.1. VI/1 (V-150028). 254/a.