Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
1282 PAPP JÚLIA Mint Köleséri Sámuelnek 1719 és 1724 között Weidenfelderhez írt levelei77 mutatják, a régiségek cseréje mellett ők is foglalkoztak tudományos problémákkal. Köleséri 1722. március 4-i keltezésű levelében megköszöni a neki küldött, római lovast ábrázoló domborművet, s reményét fejezi ki, hogy a jövőben is értesíti, ha talál valami régiséget. A levélhez Weidenfelder utólag a lovasábrázolással kapcsolatos megjegyzést fűzött.78 1723. március 13-án Köleséri részletesen kitért egy feltehetően Hekatéhoz kapcsolódó feliratra: „Nagyon örült tudós sorainak, amellyel régi vágyának tett eleget, illetve a gyulafehérvári kő alapos leírásának is, amelyet ő ugyan már megkapott és megvizsgált, ám nem haszontalan, ha többen is leírják ugyanazt, hogy így javíthassák egymás tévedését. Egy eltérő olvasatot javasol. Ha Steinville tábornok gyűjteményének minden darabja ilyen jól fel lenne dolgozva, nem kellene Hecatenájával annyit vesződnie.”79 Ebben a levélben is kérte Weidenfeldert, hogy ha bármi információja lenne régiségekről, írja meg neki.80 1724. október 16-án kelt levelében szintén hangsúlyozza, hogy hasznosnak tartja Weidenfelder kutatásait, s nagyon örülne, ha találna bármilyen ábrázolást vagy feliratot, mely a pogány dákok szokásaival és kultuszával kapcsolatos.81 Az Aranka György által közölt két Weidenfelder-levélben utalásokat találunk a társaság nemzetközi jellegére is. Weidenfelder egyik rendszeres „vásárlója” Beckers bécsi udvari tanácsos volt,82 s a társasághoz tartozó egyes személyek életében, tevékenységében is szerteágazó külföldi kapcsolatrendszerre bukkanunk. Külföldi tudósokkal levelezett — mint láttuk — Weidenfelder, s számottevő nemzetközi tudományos kapcsolatai voltak a Weidenfelder által több ókori tárggyal megajándékozott Köleséri Sámuelnek. Köleséri levelei közül az egyik címzettje az a Peter Burmann (1668-1741) leydeni professzor volt, aki Amszterdamban 1704-ben újból kiadta a Weidenfelder által szintén említett Jan Gruterus 1601-1603 között Heidelbergben megjelent Corpus inscriptionum antiquae totius orbis Romanorum című, a modern epigráfia alapmunkájának számító főművét.83 Köleséri 1721. január 21-én kelt levelében örömét fejezi ki, hogy Burmannak tetszett a megküldött Auraria Romano-Dacica című munkája,84 melyet csak bevezetésnek szánt a dáciai római régiségekről tervezett nagyobb művéhez. Szívesen foglalkozik a földből előkerült feliratokkal és pénzekkel, s részletesen kitér arra az újabban Gyulafehérvárott előkerült, figurális ábrázolásokkal díszített feliratos kőre, amelyet a megfelelő segédkönyvek hiányában nehezen tud értelmezni. Közli két Hekatéval kapcsolatos fel77 Jakó 2012, 13. 78 Jakó 2012, App. 5. 217. 79 Jakó 2012, App. 7. 218. 80 Jakó 2012, App. 7. 218. 81 Jakó 2012, nr. 59., 129-130. 82 Azonosítatlan személy. 83 Gruterus azokat az adatokat is felvette munkájába, melyeket Pierre Lescalopier francia jogász 1574-es, Báthory István erdélyi fejedelem udvarába tett követi útja során jegyzett fel. K. Benda and L. Tardy, Pierre Lescalopier utazása Erdélybe (1574) (Budapest, 1982), 112. 84 Köleséri 1717.
