Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813
STATT!,KO JÁNOS DIPLOMÁCIAI KÜLDETÉSEI JÁNOS KIRÁLY IDEJÉBŐL 819 ség szabadságjogainak figyelembe vételét, visszaállítását.45 Bíztató jelnek mutatkozott Ferdinánd cseh király kancellárjának, Leonhard von Harrachnak egy korábbi, 1527 januárjában írt levele, melyben Werbőczy Istvánt tájékoztatta ura álláspontjáról.46 A két király kancellárja Trencsénben, a Szapolyai család birtokán47 alkudozott a jövőbeli béke zálogát képező pontokról: a tervek szerint János király házasságot kötne Habsburg Máriával;48 Ferdinánd király javára lemondana a morva, sziléziai és lausitzi területekről; végül örökösödési szerződést kötne, melynek törvényes fiú utód nélküli halála esetén a Habsburg-ház férfitagja(i) a kedvezményezettje(i).49 János király Habsburg Mária közismert meddősége miatt50 már korábban is fanyalgott a királyi tanács tervezetétől, mert e frigy és az örökösödési szerződés megléte ugyanolyan helyzetbe sodorhatta volna az országát, mint a királyné II. Lajos királlyal kötött házassága idején.51 A trencséni tárgyalásról Statileo informálta a lengyel udvart.52 Kicsivel később azonban kiderült, hogy Harrach magánszemélyként tárgyalt Werbőczyvel, és nem volt követutasítása Ferdinándtól. A Lengyel Királyságban tartózkodó Statileo nagy érdeme, hogy egyfajta bátorító lökést adott Brodarics Istvánnak. A budai prépost 1527 márciusában találkozott a mohácsi csatából megmenekült szerémi püspökkel, kancellárral. Brodarics az özvegy királyné kicsiny udvarában politikai ellenfélre lelt Szalaházy Tamás személyében, aki francia nyelvtudása miatt hamarabb megkedveltette magát a fiatal Máriával.53 A kancellár kirekesztettnek érezte helyzetét,54 elvesztette a bizalmat és a Mohácsot megelőző időkből megtartott pozícióját, amit később Szalaházy — aktívabb viselkedésével — érdemelt ki.55 Mivel püs45 de remittenda libere Slesia etMoravia regi Ferdinande) ...” AT. IX. LV 53-54. János király a dicső családi múlt miatt is ragaszkodhatott a területekhez, hiszen apja, Szapolyai István Szilézia főkapitánya (1474-1481) volt Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt. Szapolyai a későbbiekben sem mondott le csehországi jogairól, propagandisztikus oknál fogva királyi címében jelölte mindezt: Joannes, Dei gratia rex Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae etc. marchio Moraviae ac Lusatiae et utriusque Slesiae dux etc.” L. AT. IX. CXXV 127. vagy CCXX. 229. Kubinyi András: Mátyás király. Bp. 2001. 79. 46 Barta G.: A Sztambulba vezető út i. m. 169. 47 Kenyeres István: A Szapolyai-család és Trencsén. In: TaSz. 135. A várat Hunyadi Mátyás zálogosította el Frantisek z Hájának, majd a kapitány özvegye adta el a zálogjogot Szapolyai Istvánnak 1477-ben. Ferdinand Brunovsky-Andrej Flala-Tamara Nesporová-Milan Sismis: Trenciansky hrad. Bratislava-Martin-Trencín 1991. 6-7., 20-21. Trencsénben jegyezte el magát Szapolyai Borbála a lengyel királlyal, I. Zsigmonddal. Botlik Richárd: A Szapolyai család lengyel kapcsolata. KÚT 3. (2004) 21. 48 Ez a változat Szeréminél is megjelent. L. Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László. Jegyzeteket írta Székely György. Bp. 1979. 128-129. 49 Bárdossy László: A magyar politika a mohácsi vész után. Bp. 1943. 48. Újabban Barta G.: A Sztambulba vezető út i. m. 169. 50 Barta G.: A Sztambulba vezető út i. m. 169. 51 Botlik Richárd: Szapolyai János lengyel szövetségesei. Szilvásvárad 2008. 52-53. 52 AT. DC. LV 53-54. 53 Kasza Péter: „Mert látom, hogy néhányan az eseményeket másképp mesélik, mint megtörténtek...” Brodarics István tevékenysége irodalomtörténeti megközelítésben. Doktori disszertáció. Szeged 2007. 95. Fazekas István: Szalaházy Tamás, egy Habsburg-hű főpap portréja. Történelmi Szemle 47. (2007) 28. 54 Brodarics „...Mohács előtt a több királyi poszt egyikének betöltése dacára sem tartozott tartósan az udvar befolyásosabb, Habsburg Mária királyné vagy Báthory István nádor köré csoportosuló szűkebb köreihez.” Pálffy Géza: Egy különös pártváltás a mohácsi csata után. Turul 84. (2011) 5. 55 Kasza P: „Mert látom...” i. m. 99.
