Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
AZ 1458-1459. ESZTENDŐK KRÓNIKÁJÁHOZ. 373 ről biztosan tudható, Danes Pálról pedig sejthető, hogy ekkor Újlaki famíliájához tartozott.178 Tekintve, hogy Szentgróti Jánosnak és Ostfí Ferencnek is Szécsi lány volt az édesanyja,17 9 sógorságban álltak tehát az oklevélben második helyen álló Szécsi Jánossal, az embernek az a benyomása, hogy itt egy családi-szomszédsági alapon összetoborzott csoportról van szó, amelyhez Újlaki hozzácsapta még két familiárisát, nyilván azért, hogy nagyobbnak tűnjön a választók társadalmi súlya. Az oklevél anomáliái mindenképpen egyfajta hevenyészettségre utalnak tehát, mind a résztvevőket, mind a fogalmazást illetően. Jelentős mértékben megkönnyítené a dolgunkat, ha tudnánk, merre jártak február 17. előtt, illetve után a Frigyest magyar királlyá választó urak, de a források ennek gátat szabnak. Annyit tudunk csupán, hogy Szentgyörgyi János gróf február 9-én még Nagyszombatban volt,18 0 Vitovec János pedig február 15-én Grebenben.18 1 Mindketten odaérhettek 17-re Németújvárra, bár Vitovecnek igen kellett sietnie. A többiekről semmi információval nem rendelkezünk, így jobb híján el kell fogadnunk, hogy 17-én valóban megjelentek Újlaki Vas megyei várában. Ezen a napon viszont Garai már biztosan halott volt. Halála előtt pedig, ismételjük meg még egyszer, családját és birtokait is Mátyás király őrizetére bízta. Igen furcsa rendelkezés egy olyan embertől, aki éppen a családja megőrzésével megbízott uralkodó ellenfelének megválasztására készül. A problémának eszerint csak egyetlen megoldása képzelhető el: a halála közeledtét érző Garai László visszatáncolt a szövetségtől, és nem járult hozzá Frigyes megválasztásához. Garai halálával a készülő királyválasztó aktus legfontosabb legitimáló tényezője tűnt el. Amíg ő élt, élhetett az a fikció is, hogy a meg sem koronázott, tehát törvénytelenül uralkodó Mátyásnak nem volt joga leváltani, következésképp, törvényes király hiányában, nádorként joggal képviseli a magyar politikai nemzetet. Halálával a többi szervezkedő nem hivatkozhatott volna másra, mint a saját sértettségére és önös érdekeire, ami legitimációs alapnak igencsak sovány volt. Ezért dönthettek úgy, hogy a nádor pecsétjét mégis ráfüggesztik az oklevélre, bízva abban, hogy a titok nem tudódik ki idejekorán. Törekvésük tulajdonképpen nem is bizonyult sikertelennek, ha meggondoljuk, hogy Garai halálát a mai napig február 17. utánra szokás tenni.182 Az, hogy mi mégis tudjuk az igazságot, a jelek szerint éppen Kanizsai Lászlónak köszönhető. 178 Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához). In: Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1973. 29., 30. Később Szentgróti is Újlaki familiárisa: uo. 25. 179 Engel P.: Genealógia i. m. Osli nem 3. tábla: Ostfi (asszony fal vi); Tűrje nem Szentgróti. 180 DL 44 907. 181 DF 275 032. 182 „néhány nappal a választás után" - Kubinyi: Mátyás i. m. 50.; „Néhány héttel III. Frigyes megválasztása után" - Lupescu, R.\ i. m. (1. fenn a 12. jegyzetet) 194. Az igazsághoz legközelebb járó Czövek is ragaszkodik ahhoz, hogy Garai a választás után halt meg, „február 17-én vagy 18-án a nap első felében" (Számadások i. m. 126. 38. j.), ezért kénytelen olyan hírközlési bravúrt feltételezni, amelyet egyébként, mint láttuk, maga a hivatkozott forrás sem támaszt alá.
