Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
AZ 1458-1459. ESZTENDŐK KRÓNIKÁJÁHOZ. 349 ben jártak el (amennyiben az a szerződés időpontjában egyáltalán létezett már), és ennek a megállapításnak a későbbiekben még jelentősége lesz. Ne feledjük el, hogy Szilágyiék és Garai nem holmi „ágrólszakadtat" akartak az iíjú Mátyás nyakába sózni. Garai Anna anyai ágon a lengyel Piastokkal állt rokonságban, apjának nagynénje, Ciliéi Borbála magyar királyné, majd római császárné lett, unokatestvére, Erzsébet magyar királyné és a néhai V László király édesanyja. Borbála unokatestvére, Ciliéi Anna, anyai ágon maga is Piast leszármazott volt, és Anjou Hedviget követte a lengyel királynéi trónon. Az apai és anyai ágon is királyi dinasztiákkal rokon Garai Anna tehát kezével olyan uralkodói legitimációt biztosított volna Mátyás számára, amilyet a parvenü Podjebrád lánya biztosan nem. E legitimáció, párosulva a Szilágyiak kezében összpontosuló reális hatalommal, az elképzelhető legjobb feltételeket biztosította volna Mátyás trónra lépéséhez. A kérdés mármost az, hogy miért történt másként, és mi lett ennek következménye. Hogy Szilágyiék jóhiszeműen jártak el, bizonyítja véleményem szerint mindjárt az eskü, amellyel szegedi vállalásaikat szavatolták. A korban elképzelhető legsúlyosabb formulával, a szent evangéliumot megérintve, üdvösségüket kifejezetten kockára téve esküdtek, amit aligha tesznek meg, ha már eleve tisztában vannak ígéreteik betarthatatlanságával. Kubinyi András érdekes érveléssel próbálja bizonyítani ennek ellenkezőjét; szerinte ugyanis az eskü érvényességének feltétele lett volna, hogy azt meg kell ismételni a pápai legátus és az esztergomi érsek előtt. Mivel ez nem történt meg, „az egyezmény Szilágyiékat illető része gyakorlatilag érvénytelenné vált", vagyis Garait előre megfontolt szándékkal becsapták.9 Csakhogy a szegedi egyezmény szövegéből semmi ilyesmi nem következik: az eskü érvénye semmilyen módon nem függött a későbbi ismétléstől, azt csupán a megállapodás „még hatékonyabb" betartása érdekében kellett volna megismételni. Az első eskü érvényességének kérdése egyébként érdektelen is, mivel, mint rövidesen látni fogjuk, azt valójában megismételték, mégpedig a Szegeden meghatározott körülmények között, Carvajal bíboros és Szécsi érsek jelenlétében. Ezen a ponton kell kitérnünk Szilágyi Mihály kormányzóvá választásának problémájára, ez ugyanis véleményem szerint szorosan összefügg az eddig elmondottakkal. A magyar történetírásban, minden bizonnyal gr. Teleki József10 és Fraknói Vilmos1 1 tekintélyének köszönhetően, meggyökeresedett és szívósan tartja magát az a Turócira és Bonfmire visszanyúló nézet, hogy Szilágyit öt évre választották Mátyás mellé kormányzónak.1 2 Ujabban már felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy 1453-ban V László két évvel fiatalabb volt Mátyásnál, amikor megkezdte tényleges uralkodását, mégsem merült fel, hogy kor-9 Kubinyi A. : Mátyás i. m. 26. Lényegében ugyanilyen érveléssel: Engel Pál - Kristó Gyula -Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Bp. 1998. 215. (A vonatkozó rész Kubinyi András munkája.) 10 Teleki J. : Hunyadiak kora i. m. III. 40-41. 11 Fraknói V.\ Hunyadi Mátyás i. m. 69. 12 Legújabban 1. Lupescu Radu: Mátyás királlyá választása és koronázása. In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458-1490. Kiállítási katalógus. Szerk. Farbaky Péter, Spekner Enikő, Szende Katalin, Végh András. Bp. 2008. 192.
