Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Farkas Gábor Farkas: Régi könyvek, új csillagok (Ism.: Zsoldos Endre) V/1333
TÖRTÉNETI IRODALOM Farkas Gábor Farkas RÉGI KÖNYVEK, ÚJ CSILLAGOK Balassi Könyvkiadó, Budapest, 2011. 284 o. Az 1572 novemberében a Cassiopeia csillagképben feltűnt új csillag — ma szupernóvának nevezzük — komoly érdeklődést váltott ki mind a csillagászok, mind az égi jelenségek iránt fogékony nagyközönség soraiban. A nyomtatásnak köszönhetően a felmerült vélemények jelentős része fennmaradt az utókor számára, így elég alapos képet nyerhetünk arról, miket gondoltak a korabeli emberek e csillagról. Azonnal felmerült több nyilvánvaló kérdés: hol van a csillag? A Hold alatti világban, ahol van létrejövés és elmúlás? Nem elég ugyanis, hogy a csillag váratlanul felbukkant, másfél év múlva el is tűnt. Ez nehézséget okozott az arisztotelészi világképen felnőtt megfigyelőknek és olvasóknak: a Hold felett, az éterben ugyanis semmi sem keletkezhetett, és semmi sem romolhatott el. A probléma ott jelentkezett, hogy Tycho Brahe és mások nem tudtak se napi, se éves parallaxist észlelni az új csillagnál, ami igen messzire, legalább a Szaturnuszon túlra helyezte az újonnan megjelent objektumot. Ha el is fogadjuk azt, hogy a csillag valóban a többi (álló)csillag között található, akkor adódik a kérdés, hogy került oda? Ha valóban új, akkor kell egy mechanizmus, ami képes ezt a jelenséget létrehozni. Tycho Brahe is próbálkozott egy magyarázattal, úgy vélte, hogy látja is Tejút szélén azt a kis bemélyedést, ami korábban nem volt megfigyelhető, és ami véleménye szerint az új csillag anyagát szolgáltatta. Mások egyszerűen az isteni gondviselésnek tudták be a csillag megjelenését. Egyes elképzelések szerint a csillag nem is új, csak különféle okok miatt eddig nem láttuk. Például volt aki úgy gondolta, hogy az éter mélységeiből ereszkedett le, majd emelkedett vissza ugyanoda. Vagy esetleg megszűnt az a réteg, ami eddig eltakarta, és így vált láthatóvá. Ezeket az elképzeléseket általában nem volt nehéz már akkor sem megcáfolni, amit lelkesen meg is tettek. Nemcsak csillagászati kérdések merültek fel a csillag megjelenése kapcsán. Meg kellett válaszolni olyan kérdéseket is, hogy vajon mit jelent ez? Isten akar-e valamit üzenni a feltűnő égi jelenséggel az emberek számára? Esetleg Jézus második eljövetelét jelentené (ld. mágusok csillaga)? Noha sok nyomtatott forrás maradt fent, amelyekből korabeli válaszokat kaphatunk e kérdésekre, nem minden jelent meg akkoriban sem nyomtatásban. Egy ilyen, eddig ismeretlen kéziratot talált Farkas Gábor Farkas az Egyetemi Könyvtárban, egy kolligátum hátuljára bekötött üres lapokra írva. A kézirat szerzőjét nem ismerjük, feltehetően magyarországi vagy erdélyi, német származású, 1572-ben éppen Wittenbergben tanuló diák írhatta. Farkas könyvének — Régi könyvek, új csillagok — ez az új csillag a kiindulópontja. Az első három fejezet foglalkozik közvetlenül az objektummal. Az első fejezetben először ismerteti a kolligátumot, mely a kéziratot tartalmazza. Utána felsorol néhány olyan égi eseményt, melyet az 1572. évi szupernóva feltűnése után főleg a klasszikus irodalomból vettek, és amelyek hasonló jelenségek lehettek. Néhányuk számunkra nyilvánvalóan nem lehetett az. Ilyen például a hiányzó Pleiád, melyet többek között Ovidius is megénekelt a Fastiban: „Száma ezeknek hat, bár hetet emlegetünk”, a hetedik lenne az, amelyik eltűnt. A második fejezet az új csillag és az üstökösök kapcsolatát vizsgálja. Egy lehetséges elképzelés az volt, hogy a jelenség valójában nem csillag, hanem üstökös. Ez megoldotta a keletkezéssel és elmúlással kapcsolatos problémákat, ugyanis az üstökösöket a Hold alatti világban keletkezőnek, lényegében légköri jelenségnek tekintették. Itt azonban új nehézség jelentkezett, az üstökösök ugyanis könnyen megfigyelhetően mozogtak, míg az új csillag a másfél év alatt nem változtatta helyét. Farkas az ezzel kapcsolatos véleményeket is részletesen ismerteti. A terminológiai zűrzavar még a 18. században is megvolt, sokszor felcserélhetőnek találták az „új csillag” és „üstökös” kifejezéseket még abban az esetben is, amikor tisztában voltak a köztük levő lényeges különbségekkel. A csillagászat magyarországi története iránt érdeklődők számára nagyon izgalmas a harmadik fejezet, ahol a Magyarországhoz kapcsolható megfigyelésekről olvashatunk. Sajnos közvet-
