Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Dévavári Zoltán: Szembesülés, alkalmazkodás és térkeresés. A Magyar Párt Megalapítása a Délvidéken (1921-1922) I/83
92 DÉVAVÁRI ZOLTÁN vetkezőket mondta: „Most mindentől meg kell tisztulnunk, a mi hibája volt a magyarságnak a múltban, minden pártellentétet takarjon el a feledés koporsó fedele, nincs köztünk pártviszály, magyarok vagyunk valamennyien. Ebben a pártban képviseletet kell, hogy nyerjen minden magyar, osztály és rangkülönbség nélkül: a földtelen zsellér éppúgy, mint a földesúr. Semmi sem választhat el bennünket egymástól."5 4 Sántha beszédét követően Nagy Ödön, immáron ügyvezető elnökként emelkedett szólásra, és — elsősorban a sajtóhoz szólva — határozottan cáfolta azokat a vádakat, amelyek arról szóltak, hogy a magyar párt az irredentizmust képviselné.Rámutatott arra is, hogy az új szervezet kizárólag a törvények mentén, a magyarság érdekképviseletéért száll síkra. Az ülés végén Pleszkovich Lukács is szót kért, s közölte, hogy a Magyar Párt létrejöttével a Népkör és az új szervezet útjai elválnak, mert a Népkör alapszabálya tiltja a politikát, ezért annak vezetősége nem vesz részt a párt megalakításában. O, személy szerint, amikor a Népkör és a politika között kellett választania, nehéz szívvel, de az előbbit választotta.55 A „passzivisták" és az „aktivisták" útja — ekkor — végleg szétvált. Pleszkovich nevével nemsokára már a politika más területén találkozunk: Az 1925-ös választásokon a demokratákkal kötött szövetség révén, vajdasági autonomista programmal került be a parlamentbe.5 6 Az aktivitás és a passzivitás, a hogyan tovább vitája az állami üldözés miatt pár hónappal később immáron a Magyar Párt keretein belül kapott erőre. A program A pártalapítás azonnal felvetette a pártprogram kérdését. A viták már 1922 februárjában fellángoltak, s alapvetően akörül forogtak, hogyan lehet egy olyan programot összeállítani, amely egyesítheti az érdekeik miatt is igen eltérő és különböző magyar társadalmi rétegeket. A legnehezebb, a legtöbb gondot okozó, állandóan visszatérő probléma a liberálisok és a konzervatívok egy zászló alá tömörítése volt. Elsőként Dettre János szólalt meg a kérdésben. Úgy vélekedett, hogy a kisebbségi magyaroknak nem az impulzusok, a jelszavak, a szimpátiák és az ellenszenveket folytató politika mellett kell kiállniuk, hanem amellett, ami lefedi a magyar társadalom egészét, „s minden szavában, minden intézkedésében, minden helytállásában az egyetemes érdekeket nézi, a végső célt tartja szem előtt, s az oszthatatlan magyarság oszthatatlan érdekeiért harcol"-57 Dettre meggyőződése ugyanis az volt, hogy a kiélezett helyzetben a világnézetek ütközése, a klikkek akciói rendkívüli veszélyeket hordozhatnak ma-54 U.o. 55 Csuka János idézett monográfiájában (81.) azon a véleményen van, hogy Pleszkovich bár hezitálva, de egy ideig részt vett a Magyar Párt munkájában is. Ez pontosítást igényel - gyakorlatilag a Magyar Párt és Pleszkovich útja 1922. február 12-én végleg elvált. 56 A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség... i.m. 52. 57 Bácsmegyei Napló, 1922. február 22.
