Századok – 2013

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931

934 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Rákóczi György bekapcsolódását a nagy európai hadakozásba, a harmincéves háborúba.8 A már több mint tíz éve várakozó öreg Rákóczi György azonban nem na­gyon akarta belátni, hogy a nagyvezír-váltás ezúttal egyben politikai irányvál­tással is járt, és az oszmánok — egyre inkább egy újabb Velence elleni tengeri háború felé sodródva — egyáltalán nem akarják felrúgni Erdély kedvéért az 1642-ben kötött szőnyi békét, így támogatásuk is csak azon a szűk határon be­lül érvényesülhet, amit az amúgy nehéz helyzetben lévő Habsburg kormányzat még hajlandó tolerálni a hadiállapot beállta nélkül. Azaz az oszmánok által ha­gyományosan erdélyi érdekszférának tekintett néhány felső-magyarországi megye megszerzésén és megtartásán túl nem fogják támogatni a fejdelem to­vábbi területi igényeit, amin az utóbbi mindhiába méltatlankodott: „ha csak az maradna mi kezünkben, az kit Bocskaynak adtak, micsoda bolondság volna mi­­tőlünk annyi ajándékkal lennünk az portára, s azért fáradnunk s költenünk s az német ellen tusakodnunk”.9 A kétes értékű oszmán segítséggel egy időben azonban a Porta ismételten megfogalmazta követeléseit az újonnan megszer­zett terület adóztatására és Erdély adójának évi 15000 aranyra való visszaállí­tására, ami szívós ellenállását váltott ki Rákóczi Györgyből. Az 1644. évi király­sági hadjáratot engedélyező szultáni ahdnáme kiállítása körüli bonyodalmak, 8 I. Rákóczi György így reagált a rettegett szultán halálhírére: „Bizon méltó dicséretre az nagyhatalmú isten szent neve és az hálaadás is bizon szükséges, mert ha élhet vala, meg fogá vala rontani Magyarországot vagy Lengyelországot, annál is tovább ment volna.” Szilágyi S.: Levelek és okiratok i. m. 608.; Erdély és a birodalom viszonyáról ezekben az években: Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 99-110., 118-124.; Blaskovics József: Az „orta Madzsar” (Orta Macar) és Erdély törté­netére vonatkozó török okiratok I. Rákóczi György fejedelem korából. Borsod-Abaúj-Zemplén levéltá­ri évkönyve 6. (1990) 265-268.; a fővárosba érkező nagyvezír, Kemánkes Kara Musztafa megnyerését diplomáciai fordulópontként értékelték az erdélyi diplomaták: Tholdalghy Mihály és Körössy István jelentése, 1639. okt. 24. Beke-Barabás, 499.; az új helyzet hamar világossá vált: „ugyan a vezér min­denes, az mit őnagysága akar, az leszen”. Sebessi Boldizsár jelentése, 1640. okt. 21. Beke-Barbás, 526.; „ez mostani fővezért Ibrahim szultán úgy tartja, mintha mindketten egy csecsömen nevekedtek volna fel” Réthy István jelentése, 1643. ápr. 25. Beke-Barabás, 621.; jól alkudtak vele az 1644. évi hadjárat előtt is, ami segített megnyerni a mufti támogatását is az erdélyi vállalkozás számára: Maurer Mihály jelentése, 1643. nov. 16. Beke-Barabás, 642.; Réthy István jelentése, 1643. dec. 10. Beke-Barabás, 635.; Kemánkes Kara Musztafa leváltása után az őt megbuktató ellenlábasait Szilahdár Júszuf pasát és Dzsindzsi hodzsát is megpróbálták Erdély számára megnyerni: Hajdú György jelentése, 1644. márc. 15. Beke-Barabás, 670., Sebessi Boldizsár és Maurer Mihály jelentése, 1644. ápr. 29. Beke-Barabás, 682.; Szemiz Mehmed nagyvezír sértett viselkedéséről: „az vezér, azt mondotta volna, nagyságod őtet talám semminek tartja, az előbbeni vezérnek mennyit igírt, ő neki penig semmit sem, adja meg tehát a segítséget az megholt vezér” Maurer Mihály jelentése, 1644. máj. 27. Beke-Barabás, 683.; a nagyvezír saját bizonytalanságáról szól az erdélyiekhez intézett kér­dése is: „Tudom, az oláh vajda tinektek jó akarótok, azért jelentem meg tinektek, Bairam pássá üdőben, sziliktár és egyéb passának kapuit gyakorlották emberi, Musztafa pássá üdéjében penig csak egy vezérek volt, annak kapuját kellett gyakorlaniok, az előbbeni kapuit mint járták, az ő üdéjében most ismét egy nehány rendbeb kapujok vagyon, mitől lehet ez?” Maurer Mihály és Hajdú György je­lentése, 1644. nov. 23. Beke-Barabás, 729. 9 Az oszmán-velencei háború kezdeteiről: Eickhoff, E.: Velence, Bécs i. m. 11-16., 25-34.; az oszmánok és a Habsburg Monarchia 1644-1645. évi viszonyáról az erdélyi beavatkozás tükrében: Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 91-92., 98-102.; I. Rákóczi György levele Serédi Istvánnak, 1645. jún. 9. Beke-Barabás, 769.

Next

/
Oldalképek
Tartalom