Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
929 csupán annyi pénzt kapott a portától, hogy Izmit környékén tudjon egy nyaralót venni magának] majd hamarosan feltűnt a neve Rákóczival kapcsolatban, de már csak mint a bécsi tudósítás írója által is elvetett feltételezés, amely szerint talán a mostohafiú tervei Thököly visszatérését hivatottak szolgálni.230 1703 őszén már nem ő, hanem egy volt parancsnoka, lbrányi László teremtett kapcsolatot az olvasók előtt a két mozgalom között, mivel a lap olyan korábban Thököly alatt szolgáló tisztet mutatta be őt, aki az újonnan kitört harcokban állt az ismételten rebellisnek nevezett felkelők egy csoportjának élére.231 A fejedelem pedig halála előtt — mint azt már említettük — csupán állítólagos katolikus hitre való térésével tudta magára felhívni a figyelmet,232 amely után már csak egy rövid, Velencéből származó híradás jutott el vele kapcsolatosan Angliába azt írva, hogy a nagy múltat befutó hadvezér szeptember 13-án elhunyt Nicomédiában, végrendeletében pedig minden vagyonát a „Rákóczi főherceg” második fiára hagyta.233 Összegzés A London Gazette 35 évnyi híranyagát vizsgálva kijelenthető, hogy az angol olvasóközönség már az 1670-es évek elejétől fogva meglehetősen jól informált volt a felkelés főbb történéseivel kapcsolatosan, a lap figyelme pedig a mozgalom megerősödésével párhuzamosan nőtt a magyarországi hírek iránt. A Gazette elsősorban diplomáciai és hadi témájú tudósításokat közölt, a kormányzat vallásügyi lépéseiről és más visszaéléseiről viszont az utóbbi kategóriákhoz képest kevesebb beszámoló szólt, ám a fegyveres harc kiváltó okai az az iránt érdekelődők előtt feltehetőleg még így is világosak voltak. A lap változó szóhasználatot alkalmazott a bujdosók megítélésével kapcsolatban, megjelenítésük mikéntjét elsősorban az befolyásolta, hogy éppen milyen viszonyban voltak a császárral, mivel az újságból azt tudhatjuk meg, hogy az uralkodó lázadókkal nem, csupán elégedetlenekkel, harci cselekményben aktuálisan részt nem vállalókkal volt hajlandó tárgyalni. Valamelyest változott a kép Thököly Imre színrelépésével, akit gyakran egy személyben azonosítottak az általa vezetett felkeléssel, melynek vezetőiről korábban szinte alig-alig írtak, azt inkább az egyszemélyes irányítást nélkülöző, egymás mellett harcoló szerveződések képződményeként tüntették fel. Az újság figyelme Thököly megjelenését követően viszont már nemcsak a mozgalomra, hanem annak vezetőjére is kiterjedt, és tovább kísérte még akkor is, amikor az már jószerivel nem sokkal volt több, mint egy török seregeket irányító keresztény hadvezér. A fejedelemmel kapcsolatban számos kalandos beszámoló látott napvilágot, amelyek talán csak tovább fokozták az irányába megnyilvánuló kíváncsiságot. A lap figyelme még az után sem szűnt meg egészen, hogy Thököly szinte teljesen eltűnt a nagypolitikából. Tettei és hírneve tovább élt, és bár élete utolsó éveiben már nem volt képes érdemben befolyásolni az események menetét, az angol olvasók előtt neve egészen haláláig hírértékkel bírt. A THÖKÖLY-FELKELÉS A LONDON GAZETTE HASÁBJAIN 230 LG., 1701. május 5., Nr. 3703. 231 LG., 1703. szeptember 2., Nr. 3946. 232 LG., 1705. szeptember 24., Nr. 4161 233 LG., 1705. november 15., Nr. 4176.
