Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
920 VINCZE DANIEL harci cselekményekben részt vevők rebellisnek minősültek. Hasonló példára lelhetünk egy másik kiadvány, a Mercurius Civicus or An Account of Affairs Both Forreign and Domestick című, mindössze egy hónapon keresztül működő lapban is. Ennek egyik számában ugyanazon íráson belül két, magyar vonatkozású hír is napvilágot látott. Míg az első szerint az elégedetlenek újra nagy számban gyülekeznek és ellenségeskedésbe kezdenek, addig a másik arról tudósított, hogy miközben Thököly megegyezett a törökkel a rebelliseknek nyújtott katonai támogatás felől, addig Strassaldo generális irányába azt a látszatot keltette, hogy hajlandó tűzszünetet kötni.158 Az általam fellelt harmadik példa a True News or Mercurius Anglicus című orgánumhoz kapcsolódik. Az újság fél éves működése során több alkalommal is a lázadónak nevezte a felkelőket, e gyakorlata alól viszont egy híradása képez kivételt, ahol az utóbbi két esethez hasonló eljárással találkozhatunk. A leírás első felében elégedetlenként emlékeztek meg a kurucokról, mikor arról írtak, hogy azok tárgyalnak az udvarral, és megemlítették — mint arról korábban már szót ejtettünk — Thököly ajánlatát, aki állítása szerint hajlandó felvenni a katolikus hitet, hogy feleségül vehesse Zrínyi Ilonát. A hír következő részében azonban már lázadóként írtak róluk, akik ellen az uralkodó a folyamatban lévő tárgyalások ellenére újabb seregeket küld a határ felé. Ennek oka a lap szerint a kormányzatnak a rebellisek felé tanúsított bizalmatlansága volt, mivel attól féltek, hogy azok visszavonják feltételeiket, és tárgyalásukkal csak időt akarnak nyerni egy újabb háborúskodásra.159 Ugyanebben a lapban a kurucok nem sokkal később a két oldal közötti alkudozások ellenére újra rebellisként jelentek meg, aminek oka valószínűleg az lehetett, hogy a kérdéses híradás szerint a bécsi követekkel folyó alkudozásokkal párhuzamosan azok már Erdélytől és a töröktől is garanciát kaptak fegyveres támogatásukra.160 Itt tehát már az is elég volt a rebellis jelző elnyeréséhez, ha a felkelők csak látszólagosan próbáltak meg egyezkedni a kormányzattal, valódi szándékaik viszont állítólag teljesen ellenkezőek voltak azzal, mint amit az udvar irányába mutattak. A felvonultatott rövid összefoglaló alapján joggal gondolhatnánk, hogy a korábban bemutatott tendencia teljes körűen kiterjedt a kortárs periodikákra, hiszen a harcban állók, illetve a császárt tárgyalásaikkal megtévesztők rendszerint rebellisek, míg az udvarral őszinte szándékkal egyezkedők elégedetlenek csupán. A fenti példákon kívül találunk azonban néhány kisebb kivételt is, aminek okát talán az újonnan megjelenő lapok és olvasóik egy részének a magyarok ügye miatt érzett szimpátiájában kereshetjük.161 A Protestant Oxford Intelligence or Occurences Forraign and Domestick című új-158 Mercurius Civicus or An Account of Affairs Both Forreign and Domestick, 1680. április 14. 159 True News or Mercurius Anglicus, 1680. március 31. 160 True News or Mercurius Anglicus, 1680. május 1. 161 Továbbá: Kropf L.: Az angol Thökölisták. i. m.; Fest S.: Régi angol költemények i. m.; N. I. Matar: The Renegade in English Seventeenth-Century Imagination. Studies in English Literature, 1500-1900. 33. (1993) 500. Külön ki kell emelni, hogy a Thököly-felkelés visszhangját és megítélését az angol politikai erők többször is saját aktuális céljaikra használták fel. Ennek egyik legszemléletesebb példája talán a pápista összeesküvés botrányát kirobbantó Titus Oates állítólagos nyílt levele Thököly Imréhez. L: Dr. Oates Answer to Count Teckly’s Letter, Giving Him a True Account of the Present Horrible Plot. H. n., 1684?
