Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
914 VINCZE DANIEL gyis a pártütők, harcba bocsátkozok, a tárgyalásokat elutasítók mindig lázadók,122 míg, akik hajlandóak voltak alkudozásba kezdeni, vagy akikkel — még ha társaik harcoltak is — tárgyaltak, elégedetlenek voltak.123 Az 1681-es esztendő is hasonló irányvonalat képvisel, ahol az év eleji rebellisezéstől kezdve a két jelző összesen hét alkalommal váltotta egymást, ám a mozgalom az év végére nagy részben elvesztette korábbi címkéit, és egyre inkább Thököly nevével kezdték azonosítani a felkelést. Felállított elméletünknek csupán néhány tudósítás mond ellent, de ha ezeket alaposan megvizsgáljuk, rájöhetünk azok pontos okaira is, amelyek megcáfolni nem, csupán kiegészíteni tudják eddigi ismereteinket. A harcban álló kurucok ugyanis eleinte egy módon szelídülhettek vissza elégedetlenekké: valamely külföldi hatalom segítségének útján. Erre viszont összesen két példa hozható fel csupán. Az első a törökkel kapcsolatos, itt egy híren belül mindkét jelző feltűnik. 1677. július 19-én ugyanis azt írta a Gazette, hogy az elégedetlenek nagy csapatokba verődtek össze, külföldi segítséget várva, ám a császár minden lehetséges ígéretet megkapott úgy lengyel, mind török részről arra nézve, hogy azok nem támogatják a rebelliseket.124 Ha a porta segítsége számottevően nem is, de a lengyel hadak részvétele rövid időre kisebb zavart keltett a felkelők pontos megítélésével kapcsolatosan. A lap szeptember végén közölt bécsi híre még lázadók visszaszorításáról tett említést,125 de utána a lengyel segédhadak megérkezését követően felváltva alkalmazták a harcban álló, ám rendkívül megerősödött kurucokra a két jelzőt,126 ezeket hosszabb leírások esetén - talán a szóismétlések elkerülése végett egy alkalommal még a „Hungarians” kifejezéssel is kiegészítettek.127 Ennek az oka az lehetett, hogy a lap hírt adott a francia vezénylet alatt érkező lengyel csapatokról, és talán a számottevő nemzetközi segítség ténye okozhatta a két jelző koncepció nélküli, váltakozó használatát. A kusza helyzetnek valószínűleg Sobieski nyilatkozata vethetett véget, mivel a lengyel király a lap szerint kijelentette, hogy a magyar elégedetlenekkel lévő, francia parancsnokság alatt lévő lengyel sereget visszarendeli.128 Ezt követően a nem sokkal később megindult tárgyalásokig bezárólag a kurucok újra rebellissé váltak, és megszűnt a korábban tapasztalható zavar a túlnyomóan kiszámíthatóan működő rendszerben. 1681-től fogva azonban a kurucok egyre sikeresebb szerepvállalásával és a békeremények sokadszori meghiúsulásával az „elégedetlenek” jelző végleg eltűnt a mozgalommal kapcsolatosan, ám helyét nem elsősorban sokszor hangoztatott párja vette át, hanem a felkelés vezetőjével, Thökölyvel kezdték egyre inkább azonosítani a csoportosulást. Személye így idővel fokozatosan az előbbi fogalmak szinonimájává vált, míg a rebellis kifejezés megmaradt az alatta álló csapatok jellemzésére, vagy azon hadakéra, amelyek élén nem ő állt közvetlenül, hanem valamelyik kapitánya. Az ok egyszerű: a lap 1680 őszétől kezdve Thökölyt egyre 122 LG., 1680. szeptember 16., október 4., 7., november 11., Nr. 1540; 1553; 1554; 1564. 123 LG., 1680. szeptember 23., november 1., 15., Nr. 1550; 1561; 1565. 124 LG., 1677. július 19., Nr. 1218. 125 LG., 1677. szeptember 20., Nr. 1236. 126 LG., 1677. október 29., november 1., 5., 8., 19., Nr. 1247; 1248; 1249; 1250; 1253. 127 LG., 1677. november 19., Nr. 1253. 128 LG., 1677. november 26., Nr. 1255.
