Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
A THÖKÖLY-FELKELÉS A LONDON GAZETTE HASÁBJAIN 909 héttel mindezeket követően, március 7-én azonban a császárvárosból keltezett levél már arról tájékoztatta az olvasókat, hogy nem csupán Thököly halálhíre nem nyert megerősítést, hanem a rebellisek feje él és virul Temesváron, gyászos végét pedig szándékosan saját maga kürtölte világgá azon okból, hogy kevésbé figyeljék csapatait, és így könnyebben menthesse fel az ostromzár alá fogott Eger városát.87 Forrás vagy fikció? Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a még napjainkban csupán kis részében alapos mélységgel feltárt Thököly-felkeléssel és Thököly személyes élettörténetével kapcsolatosan a Gazette állításai nyújthatnak-e valami újat a történelemtudomány számára, illetve hogyan is érdemes viszonyulnia a történelem iránt érdeklődőnek a lap közléseinek valóságtartalmához? Az elemzés alá vont közel 8 000 oldalnyi iratanyag megszámlálhatatlan elbeszélést tartalmaz a kuruc vezér és a felkelők minden kisebb-nagyobb tettével kapcsolatban, így most nem az a cél, hogy ezen írások mindegyikét tüzetes vizsgálat alá vegyem, hanem az, hogy egyes téves információk vagy feltűnően pontos értesülések hátterét megpróbáljam feltárni. A vizsgálat során talán arra is fény derül, hogy milyen hatással voltak a korabeli szóbeszédek, egyes tévedések, pletykák az újságírásra, és milyen okok rejtőzhettek egy-egy pontatlan hír hátterében. A Gazette első, a fürkésző szemeket magára vonó állítását egy 1672-es keltezésű elbeszélés tartalmazza, ami szerint a bujdosók fölött egy csatában a császári erők fényes győzelmet arattak. Ennek során a felkelők gyalogsága szinte tejes egészében megsemmisült, még csapataik vezetője, „Count Teckely” is épphogy csak meg tudott szökni üldözői elől, aki azonban még így is súlyos sebesüléseket szenvedett.88 Nem tudni, hogy a porszem pontosan hol került bele a gépezetbe, de ez alkalommal egy furcsa tévedésnek lehetünk szemtanúi. Bár az idézett ütközet valóban lezajlott a két oldal között — amely batizvasvári vereség névén vált nevezetessé89 — és a kurucok gyalogságuk jelentős részét valóban elvesztették, sőt vezetőjük is talán megsebesülhetett, mert kibukott alóla a ló,90 csakhogy ezt az embert nem Thököly Imrének, hanem Teleki Mihálynak hívták. O volt ugyanis a bujdosó hadak főparancsnoka, Thököly fellépésére ellenben még néhány évig nem került sor.91 Ezzel kapcsolatosan felmerül tehát a kérdés, hogy vajon egy eddig nem ismert ténnyel van dolgunk, vagy valami egészen más ok bújik meg a 87 LG., 1687. március 7., Nr. 2223. Ehhez hasonló volt azon eset is, amikor egyszerre jelentett be a lap Lippa elfoglalását és Thököly hadainak vereségét, majd a következő számában kénytelen volt beismerni, hogy mindez tévesnek bizonyult. LG., 1688. április 30., május 3., Nr. 2243.; 2244. 88 LG., 1672. november 11., Nr. 729. 89 A hadjárat lefolyására nézve Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály (Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig). Bp. 1972. 123-132. 90 Trócsányi Zs.: Teleki Mihály i. m. 126. 91 Az ő neve egyébként a francia sajtóban 1678. augusztus 6-án tűnt fel először. Nouvelles Ordinaires 1678. augusztus 6. (Továbbiakban: NO., valamint a megjelenés dátuma) Idézi: Köpeczi B.: Magyarország a kereszténység ellensége i. m. 46. Ezzel szemben a London Gazette kis előnnyel 1678. május 20-i számában írt róla újból az 1672-es eseményeket követően. LG., 1678. május 20., Nr. 1305.