Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
894 VINCZE DÁNIEL elején is. A száműzetéséből visszatérő uralkodó ugyanis trónra lépése után nem sokkal, 1662-ben cenzúratörvényt (Licensing Act) vezetett be, amely először 1679-ig, majd 1685-1695 között újból érvényben volt. Az állam a saját kezébe szerette volna venni mind a könyvnyomtatás, mind pedig a lapkiadás jogát, hogy alattvalóit távol tartsa a kormányzatra veszélyes és ártalmas hírektől.14 Túlságosan sok ideig volt viszont az angol társadalom ellátva úton-útfélen terjedő híranyaggal ahhoz, hogy egy ilyen változtatást egyről a kettőre véghez lehessen vinni.15 így Károly uralkodásának első éveit rövid életű, egymást gyorsan váltó lapok jellemezték.16 1665-ben azonban új korszak kezdődött az angol sajtótörténetben, miután létrejött az a periodika, amely, ha megváltozott formában és tartalommal is, de egészen napjainkig fennmaradt: a London Gazette. A kiadvány először eredetileg Oxford Gazette néven jelent meg 23 szám erejéig,17 amíg a királyi udvar a nagy pestisjárvány miatt Oxfordban tartózkodott, majd ahogyan visszatért Londonba, az újság megkapta máig használatos elnevezését.18 A hatalom célja a sajtóorgánummal egyértelmű volt: befolyásolni a lakossághoz eljutó információkat, irányítani annak beszédtémáit, valamint titokban tartani előttük mindazt, amiről jobb volt nem tudniuk.19 Miután a lap vetélytársai 1666-ra kihullottak a versenyből, a teljes egészében — a hírek beszerzésétől azok szerkesztéséig és a kiadásig — kormányzati felügyelet alatt álló Gazette a rendszeres politikai tudósítások területén egyeduralomra tett szert. A médiumot eleinte közvetlenül Károly első minisztere (Secretary of State), Henry Bennet, Arlington grófja felügyelte, aki nem eresztette túl hosszú pórázra az annak előállításáért felelős személyeket. Ezt jól szemlélteti az a példa, hogy az 1670-es évek elején szerkesztői posztot betöltő Robert Yard munkaasztala nem máshol, 14 Jól jellemzi ezt az 1661-ben megjelenő „The Kingdom’s Intelligencer” alcíme, ami a lap célját hivatott ismertetni: „to Prevent False News”. 15 így például az Intelligencer és annak melléklete, a The Newes címében a következőre bukkanhatunk: published for the Satisfaction and Information of the People". 16 Mint pi. a Mercurius Publicus Comprising the Sum of Forraign Intelligence (1660-1663), Parliamentary Intelligencer, később The Kingdomes Intelligencer (1659-1663), Intelligencer (1663- 1666), The Newes (1663-1665) és az 1666-ban indított és még ugyanazon évben megszűnt Current Intelligence. 17 Az Oxford Gazette első száma 1665. november 7-én jelent meg. 18 Az első száma „1666. február 1-5.” keltezéssel jelent meg. Fraser, P: The Intelligence i. m. 13. A Gazette keltezésével és az arra való hivatkozással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a lapot soha nem konkrét időpont, hanem egy időtartam jelzésével adták ki, amelyek közül én itt az elsőként megjelenő dátumra kívánok hivatkozni. Meg kell említeni két további tényezőt is, az Angliában 1752-ig használatban lévő Juliánus-naptárt, ami ekkoriban közel másfél hetes késésben volt a Gergely-naptárhoz képest, valamint a március 25-i évkezdetet. Ez utóbbi miatt a lap egyes számaira a későbbiek során a félreértések elkerülése végett a Gergely-naptár szerint kívánok hivatkozni, kiegészítve azt az adott példány sorszámával. 19 Charles John Sommerville: The news revolution in England: cultural dynamics of daily information. New York-Oxford 1996. 63. Tegyük hozzá, hogy a kormányzat a számára ártalmas, lázitó, zavart vagy elégedetlenséget keltő pletykák teijedésének megakadályozására tett erőfeszítések nem jelentettek újdonságot. Ennek megfékezésére már a 13. század óta történtek lépések, és csak a 16. században öt alkalommal is törvényt hoztak e téren. Adam Fox: News and Popular Political Opinion in Elizabethan and Early Stuart England. The Historical Journal 40. (1997) 599. Erre a témára vonatkozólag 1. még: D. M. Loades: The Theory and Practice of Censorship in Sixteenth- Century England. Transactions of the Royal Historical Society 24. (1974) 141-157.
