Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
890 B. KIS ATTILA rosvezető régensek (Witsen, Buys, Bassecourt) voltak, de azok nézeteit az angol külpolitika második számú vezetője, Robert Harley is tartósan magáévá tette. Sőt 1705 nyarának végéig a közös diplomácia vezetője, Marlborough is komolyan számolt a „magyar ügy” kompromisszumos rendezésének lehetőségével, hiszen Adam Franck bevonását ő kezdeményezte. Az ősz folyamán azonban Marlborough és veje, Sunderland magukhoz ragadták a kezdeményezést, és ez súlytalanná tette a további béketárgyalásokat. Adam Franck szerepével és a mediációval kapcsolatos további kérdéseket természetesen hosszan lehetne sorolni: hogyan viszonyultak Franckhoz a magyar döntéshozók, kik voltak személy szerint a magyarországi informátorai; pontosan milyen csoportok és érdekek álltak a magyar ügy mögé Hollandiában; milyen viták zajlottak a kérdésben az angol kabinetben stb.? A befolyásosabb szereplőkhöz fűződő források rendszerezése révén nyilván jóval több fontos részlet fog a mediációról előkerülni, hiszen a témával kapcsolatos angol diplomáciai iratok jelentős részben ma is rendszerezetlenek, a „magyar üggyel” az angoloknál is élénkebben foglalkozó holland politikusok iratai pedig gyakorlatilag ismeretlenek. A tárgyalások e mellékalakjának jelenleg feltárt anyagát olvasva viszont, ha a legapróbb részleteiben nem is áttekinthetők, de trendjeiben felvázolhatok, és egy személyiség sorsán keresztülszűrve átélhetők az 1705-ös angol-holland mediáció rezdülései, fordulatai és drámái. AN UNKNOWN „ENGLISH” DIPLOMAT AT THE TALKS OF NAGYSZOMBAT by Attila B. Kis Summary The present study aims to contribute, on the basis of sources which have so far remained unused by Hungarian historiography, to the the twin questions of how the Hungarian revolt led by Prince Rákóczi influenced the decision-makers of the major sea powers, and what kind of activity the English and Dutch politicians made in the region affected by the revolt in 1704-1705. It focusses on the person of Adam Franck (1639-1717), a diplomat of Transylvanian origins, who attended as a member of the English delegation to the peace talks which began in the autumn of 1705 at Nagyszombat. The study is based primarily on those letters which Adam Franck dispatched in connection with the Hungarian affair to two influential West-European politicians, Robert Harley, member of the English cabinet, and Gijsbert Cuper, the Dutch commissioner of military operations. It also publishes sections of the travel book which the secretary of Franck, Lodewijck van Saan, wrote about the mediation process (Reijse na Weenen). Knowledge of the role played by Adam Franck, who gave prudent support to the „Hungarian affair”, can further nuance the view historians have so far formed of the Anglo-Dutch mediation in the region.
