Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
EGY „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON 887 mos — már Németalföldön és Angliában megismert — magyar barátját és levelezőpartnereit) meglátogathassa. Az erdélyi útja mindenesetre nem volt egy könnyű sétautazás, hiszen november 25-én — immár ismét Bécsből, Prága felé — hazaindultak, miközben november 11-én Erdély északi kapujában, Somlyó közelében zajlik le Rákóczi és Herbeville között a sorsdöntő zsibói csata.93 A Marlborough szolgálatában álló Adam Franck Cuperhez küldött januári jelentésében rendkívül óvatosan fogalmaz, és csak levele ellentmondásaiból és hiányosságaiból sejthetjük mély csalódottságát és frusztráltságát. A Harley ügynökeként már korábban is szóba hozott John Drummond előtt azonban már teljesen nyíltan megfogalmazza elkeseredettségét. 1706. január 1-jén Drummond nem is mulasztja el, hogy Harley-nak küldött jelentésében beszámoljon Franck kritikus kijelentéséről, amelyből kiderül, hogy az angol diplomaták utazása alatt minden eszközzel igyekeztek elzárkózni Franck személyétől, amely mögött — ezúttal is, akárcsak már 1705 nyarán — az általa képviselt irányvonal elvetését kell sejtenünk: Attól tartok, hogy az öreg Franko úr hivalkodásával és történeteivel kissé nevetségessé teszi magát. Úgy látom, hogy a Bécsben lévő emberek hasznavehetetlennek és utánuk szimatoló spiclinek tartották őt.94 E végkifejlet és a fenti összefüggések fényében nem is az a helyén való kérdés, hogy 1705 nyarán az angolok miért igyekeztek Franck bécsi küldetését minden eszközzel elodázni, vagy miért játszották ki és állították félre őt — nevetségessé téve ügybuzgalmát — az őszi bécsi-nagyszombati tárgyalásokon. Sokkal talányosabb, hogy 1705 tavaszán miért akarta a főparancsnok a magyarokkal titkos levelezést folytató és a magyar felkelés ügye mellett nyíltan elkötelezett (egyébként pedig régi jó és kipróbált) ügynökét ilyen „nem rászabott” feladattal megbízni. Hipotetikusan két indokot tudnék felhozni. Az egyik — s talán lényegesebb —, hogy I. Lipót 1705. májusi halála nemcsak a trónon okozott változást, hanem teljes kormányátalakítással járó rezsimváltást is hozott 93 Az erdélyi utazásra kizárólag Van Saan naplójából következtethetünk. Nagyszombat környékének leírása mellett Van Saan számtalan erdélyi tájat bemutat, elsősorban Kolozsvár vidékét. Sokat foglalkozik Erdély történetével, jellemzi gazdasági, földrajzi szempontból, anekdotái is idekötődnek. Az olyan fordulatok, mint hogy Kolozsvár „egy sík lapos területen fekszik, félórára a hegyektől, amelyek körülölelik a várost” [69] vagy hogy „Kolozsvártól három mérföldre sóbányák vannak” [73v] túl precízek ahhoz, hogy hallomásból szülessenek. Az a megállapítás is személyes tapasztalásnak tűnik, hogy „az erdélyi németek kb. úgy beszélnek, mint a türingiai németek. Voadert mondanak watter és moodert mutter helyett, de amikor a Bibliát olvassák, akkor csodálatosan ejtik ki a szavakat” [84], Ezen túl ott vannak Szentkereszti fent idézett sorai Franckhoz („ha most hazánk földjére lép”), s az is feltűnő, hogy Van Saan nem szól bécsi tartózkodásuk egyik leglátványosabb eseményéről, Marlborough tíznapos kulcsfontosságú és ceremóniáktól övezett bécsi látogatásáról (1705. november 12- 23). Van Saan naplójából képet alkothatunk arról is, hogy kiket látogattak meg rövid látogatásuk során Kolozsvárt: „Adam Francke apja kolozsvári pap volt, aki feleségül vett egy Werner nevű hajadont Erdélyben, akinek a bátyja még mindig él, 1705-ben a kolozsvári városi tanács tagja volt. Két lánya van, akik a város leggyönyörűbb hölgyei” [95v], 94 “I am afraid old Mr. Franko has exposed himselfe a little by vanity and telling of stories, I find the people who were at Vienna thought him useless and one person as a spey upon him [...]” BL Ms Add 70193, ff. 43r-^3v.
