Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
EGY „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON 871 angol kormány kelletlen hozzáállását azonban az is bizonyítja, hogy Franck utazása elé a lehetőségek határáig akadályt gördítettek. Sunderland már augusztus 26-án Bécsbe érkezett, a megbízólevél késése miatt Amszterdamban veszteglő Franck azonban még augusztus 28-án sem teljesen biztos abban, hogy valóban engedélyt kapott az utazásra. (Robert Harley-nak Amszterdam, 1705. augusztus 28.) [119v] A barátom Bécsből érkezett leveléből értésemre jutott, hogy nagyságos Almelo úr, a Staten Generaal által a császárhoz delegált követ Bécsbe érkezett, nagyságos Sunderland urat pedig — reménykedve és fájdalommal eltelve — sok ezren várják, és nem csekély remény él az emberekben, hogy ama tettre kész előkelőségek révén a császár és az elégedetlen magyarok közötti ügy szerencsésen elrendeződik, és a béke helyreáll. Habár a császár seregei a magyarok ellen győzelmet arattak, és kb. hatszázat közülük lekaszaboltak, őket is hasonló veszteség érte. [120r] Biztos vagyok benne, hogy a követ urak leveléből megtudja, hogy mire jutott a kormányzóság kérdésében Hollandia, Utrecht és Zeeland az — ahogy hívják — Stadthauderrel [helytartó] szemben,51 ahogy arról is értesül, hogy mit tartalmaz egy nemrég Franciaországból küldött levél a németek itáliai vereségéről. Hogy a bécsi utam még mindig halasztódik, annak az az oka, hogy nem kaptam meg az Ön levelét, amelyet mindenegyes nap és pillanatban aggódva várok, mivel anélkül nem tudok útnak indulni. Minden más szükséges dolog, valamint a Királynő Ófelsége, a Császár Ófelsége és a Staten Generaal (úgynevezett) úti okmányai nálam vannak. Miután a társaim közül egyet elbocsátottam, a másikkal kész vagyok nekivágni az útnak, és minél gyorsabban megtenni azt, hogy a Királynő Ófelsége nagyságos teljhatalmú követéhez időben megérkezhessem. Ha holnap sem kapok választ Öntől, nem tudom, mit kellene tennem vagy gondolnom. Remélem ugyanakkor, hogy végre szerencsésen megérkezik a levél, és égi segítséggel lehetőségem lesz leghőbb vágyam szerint Istent és a közös ügyet szolgálni.54 55 Elutazása előtt még egy utolsó levelet ír Gijsbert Cupernek. Jellemző, hogy az utalásait a tárgyalások „titokzatos” részvevőjét illetően csak most meri nyíltan felfedni. Mégis: talán soha nem látta ennyire optimistán, mint ebben a levelében, hogy immár minden akadály elhárult az elől, hogy a fényes követség 54 Johan Willem Friso, III. Vilmos kijelölt utódja, aki azonban nem lett helytartó a régensek ellenállása miatt. 1702 és 1747 között a helytartóság ismét (akárcsak 1651-1672-ben) betöltetlenül maradt. Jonathan Israel: The Dutch Republic. Its Rise, Greatness, and Fall 1477-1806. Oxford 1995. 959-968. 55 Franck utazása körüli bizonytalanságokat egy másik forrás is megerősíti. John Drummond (1676-1742), Amszterdamban élő skót kereskedő és bankár, Harley egy másik hírszerzője és politikai ágense, aki az utrechti béketárgyalások előkészítésében is szerepet játszott, ezt írja 1705. augusztus 18-án Harley-nak: „A 30 £-ot leírtam volna, ahogy arról rendelkezni szíveskedett, de Franco úr egy levelet mutatott nekem Öntől, amely engedélyezi neki és felkéri őt arra, hogy Bécsbe menjen, amelyhez neki már Sunderland uramtól is van engedélye, jóllehet némi határozatlanságot követően [though after some hesitation], amíg (ahogy Uram rendelte) nem tárgyalt a Herceg urammal [Marlborough] a hadseregnél róla. Levelében Ön tudni óhajtani szíveskedett Franco úrtól, mennyi pénzt szeretne, és mivel ő most majd szeretné megkapni a pénzt, amennyiben részemre meghagyni szíveskedik, hogy fizessem ki neki, én lehet az egészet egy váltóban írom le az Ön 30 £-jával. Franco úr, úgy vélem, nem tőlem várja a pénzt, mivel ő semmit nem tud arról, hogy az Ön szíves engedélyének köszönhetően szabadságomban áll írnom Önnek. Mégis feltételezem, hogy ez általam mind neki, mind bárki másnak elfogadható lesz, mivel ő gyakran meglátogat, és elmondja a híreit”. BL Manuscripts. Add 70193, ff. 31-31v (J. D. to Robert Harley). John Drummond személyére 1. Studies in diplomatic history. Szerk. R. Hatton - M. S. Anderson. London 1970. 69-96.
