Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
868 B. KIS ATTILA komolysága által megkívánt módon nem tudtam válaszolni nekik, arra szólítottak fel, hogy javasoljam megfontolásra Önöknek, hogy nem kellene-e mind az angol, mind a holland követet az eddigieknél szélesebb körű jogosítványokkal felvértezni, új felhatalmazással és hathatósabb érvekkel ellátni őket, hogy kellő súly társuljon egy ilyen feladathoz, s hogy a kényes és sürgető ügy kielégítőbb módon lezárható legyen. Néhány kezembe akadt Bécsből írt levél szintén ezt kéri és sürgeti, némelyik panasszal élve, hogy el lesz szalasztva az idő és az alkalom a nagy vállalkozás elkezdésére és véghezvitelére, és hogy Magyarország ellen törnek még protestánsok is (a dánok tudniillik) a magyar testvéreket eltiporni és (hogy [113v] saját szavukat használjam) „dragonizálni”.50 Ahogy ama barátaim világosan előadták nekem — hogy a protestánsok Magyarországon és Erdélyben egyedül Angliától és Hollandiától várhatják a szabadulásukat —, ugyanezt fejezte ki és erősítette meg egy névtelen levélíró öt Buda környéki egyházközségből részemre küldött levelében, értve ez alatt nem is csak a magyarok szabadságát általában, hanem az egész protestantizmus — ott egészében jól ismert — ügyét, amennyiben Anglia és Hollandia nem képesek az országot felszabadítani és megvédeni. Az általa javasolt és előadott egyéb dolgokról nem szeretnék beszámolni, mivel semmiképp nem akarom őt ínségében vagy hitében bántani vagy kiszolgáltatni, nem ismervén sem Anglia, sem Hollandia jelenlegi bécsi követeit, és különösen nem képességeiket. Hogy mit ért Franck új felhatalmazáson, nem fejti ki világosan levelében. Valószínűleg nem a garancia kérdésének a sürgetését, hiszen az amúgy is szerepelt a rendkívüli követek megbízólevelében. Egy hipotézist a levél homályossága ellenére felállíthatunk. A szövetségesek között a legfontosabb téma természetesen nem a magyar kérdés, hanem a nyugati harcterek helyzete és az eljövendő hadjárat ügyei voltak. Hollandia, Poroszország és Anglia nagyobb katonai jelenlétet vártak el Ausztriától a rajnai és az itáliai frontokon. Ennek kapcsán szó volt egy 400 ezer koronás kölcsönről is, amelyet 2/3 részben Anglia, 1/3 részben Hollandia kellett, hogy biztosítson a Habsburg-birodalom számára. Stepney 1705. szeptember 28-án azt írja Harley-nak, hogy a bécsi udvar „kevéssé aggódik amiatt, hogy a Királynő Őfelsége, ahelyett hogy nagy ínségükben teljesítené kérésüket [a kölcsönre vonatkozóan], csak szemrehányásokat tesz nekik a magyarországi ügyek helytelen kezelése miatt”.51 52 Elképzelhető tehát, hogy a háborús költségek miatt egyébként is kimerült Hollandiában azt sürgették, hogy a követi megbízásokban szerepeljen az a feltétel, hogy a szóban forgó kölcsönt csak akkor folyósítják, ha a bécsi udvar megfelelő kompromisszumkészséget mutat a magyarországi béketárgyalásokat illetően. A Németalföldre érkező Sunderlanddel Adam Franck azonnal felveszi a kapcsolatot, ahogy arról július 13-i levelében Harley-nak beszámol: [115r] Tekintetes és nemes uram, minden engedelmességgel és szolgálattal örökké tisztelendő Úr és patrónus! Amint múlt szombaton értesültem róla, hogy nagyságos Sunderland gróf úr követként Hágába érkezett, másnap azonnal odasiettem, és körülbelül délután négy órakor odaérkezve rögvest felkerestem Stanhope követ urat,62 hogy megtudjam tőle, hol tartózkodik nagyságos Sunderland követ úr. Nagyságos Sunderland urat Portland gróf úr — nagyságos Sunderland úr vendéglátója — és más előkelő férfiú társaságában nála találtam. Nagyságos Sunderland úr felettébb szívélyesen, messze érdemeimen 50 A bécsi udvar szolgálatában álló dán zsoldosokról 1. pl. Archivum Rákoczianum II/TI 177. 51 Archivum Rákoczianum II/II 216. 52 Alexander Stanhope (1638-1707), hágai angol követ 1700-1706.
