Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
EGY „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON 863 Nicolaas Witsenen keresztül — mint ahogy az az 1705. március 31-i leveléből is kiderül — Adam Franck is értesül:21 [ 11 Ív] Sokan szeretnék megtudni tőlem, ki fogja betölteni a követi tisztet a császári udvarban, remélvén, hogy egy körültekintés és erő dolgában szilárd férfiút, aki képes a jezsuiták ügyködéseinek elejét venni, és a császárt a méltányos és józan javaslatok elfogadására bírni. Míg ezelőtt a magyaroknak tulajdonították, hogy a tárgyalások köztük és a császár között nem akart előrehaladni, mostanában a császárnak róják fel, hogy minden tárgyalás dugába dől. Erről tudósítottak engem nemrég Bécsből és Magyarországról, és ezt tanúsítják a holland követnek Witsen úrhoz írt levelei is, amelyeket Witsen úr közölt velem. Már pedig ha a császár a jezsuiták tanácsait akarja követni, minden hiábavaló lesz, és a magyarok ügyét az isteni kegyelemre és gondviselésre kell bízni. Ha szabad valamit jósolnom, a magyar nép szabadítása keletről, az úgynevezett hitetlenektől fog érkezni. Ha a nekem ígért és az Erdélyből nekem küldött levelek nem vesznek el, legyen majd szabad bizonyos részleteket Önnel közölnöm. Március végére eldőlt, hogy az angolokat mégsem Paget fogja képviselni a béketárgyalásokon. Harley március 27-én azt írja Stepney-nek, hogy „Lord Paget lassúsága bizonytalanságba hagyott bennünket, és sem az elmenetelt, sem a visszajövetelt tekintve nem lesz képes olyan gyorsan teljesíteni a küldetést, mint ahogy itt elvárnánk”, és közli vele, hogy egyelőre nem neveztek ki a helyére senkit.22 Az új jelölt neve azonban még áprilisban felmerült: egy igen fiatal báró, George Montague (1685 k.-1739), aki III. Vilmos neves whig pénzügyminiszterének (Stepney nagy barátjának), Charles Halifaxnek az unokaöccse.23 1705. április 5-én Adam Franck arról tájékoztatja a Staten Generaal deventeri képviselőjét, Gijsbert Cupert (1644-1716) — aki maga is régóta érdeklődhetett már a magyar ügyek iránt —, hogy a béketárgyalások ügye Angliában is kezd kimozdulni a holtpontról.24 21 Nicolaas Witsen (1641-1717) többször megválasztott amszterdami polgármester és a Kelet-indiai Társaság egyik igazgatója, a holland állam egyik legtekintélyesebb korabeli politikusa, Adam Franck legközvetlenebb hollandiai „különleges barátja”, aki III. Vilmos partraszállása után Angliában is befolyásra tett szert, ott is egyengetve Franck útját, ill. aki magyar kapcsolatok ápolására biztatta Franckot. L. a Telekinek küldött 1689. évi levelet. MNL MOL P 659, Nr. 253. és Nr. 1091. 22 Archívum Rákóczianum II/II 53. Stepney Halifaxnek 1705. május 30-án írt levele szerint Paget bécsi ismerőseitől, Schlick és Tiell miniszterektől értesült, hogy nincs remény a tárgyalások sikerére, ezért nem fogadta el a felkérést. (Archívum Rákóczianum II/II 105.). Snyder azonban más magyarázatot ad: szerinte Paget a megbízás elfogadásáért egy grófságot kért, amit a brit kormány nem volt hajlandó teljesíteni: The Marlborough-Godolphin i. m. 421. 7. jegyzet). Pagetet azonban Rákóczi is ellenségnek tartotta Karlóca miatt, és tudomására hozta Stepney-nek, hogy személyét nem fogadja el mediátorként. Archívum Rákóczianum II/II 69. 23 The Marlborough-Godolphin Correspondence i. m. 421. 5. jegyzet. 24 Gijsbert Cuperrel Adam Franck az angol kormány biztatására vette fel a kapcsolatot 1705- ben azzal a céllal, hogy az angol kabinet döntései számára megszerezze a befolyásos holland politikus bizalmát. Cupert 1706-ban holland hadműveleti biztosnak (deputy-in-the-field, gecommitteerde-tevelde) választották, s így vétójoga volt a közös főparancsnok, Marlborough fontosabb katonai döntéseit illetően. Franck kapcsolatépítő tevékenysége a bizalomerősítést, a súrlódások megelőzését szolgálta. A holland nyelvű levelezésben Franck többször szóba hozza a magyar ügyeket is. Az 1705 februárja és 1706 januárja között született levelek a Hágai Levéltárban (Algemeen Rijsarchief ARA) találhatóak 1. 10. 24/9. jelzet alatt. A holland nyelvű magyar vonatkozású részleteket a továbbiakban csak a magam készítette magyar fordításban közlöm. A magyar ügyek talán nemcsak aktualitásuk miatt érdekelték Cupert. Bethlen Miklós fia, Mihály azt írja útinaplójában 1693. szeptember 14-én,
