Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813
STATILEO JÁNOS DIPLOMÁCIAI KÜLDETÉSEI JÁNOS KIRÁLY IDEJÉBŐL 835 országból. Másrészről János király tervezett hadjáratával — Barta Gábor kimutatása szerint nem véletlenül — egy időben Jajca környékén megjelentek Hüszrev és Murád boszniai, valamint Jahjaoglu Mehmed szendrő-belgrádi csapatai. Vagyis a Ferdinánd-ellenes hadjárat kétfrontossá bővült. A török hadsereg szokatlan időpontban, 1527. december 28-án megkezdte a stratégiailag kiemelkedő Jajca ostromát. Horváth János várkapitány tíz napig tartó ostrom után feladta az erősséget, melynek következtében a környéken egy sor kisebb erősség is napokon belül elesett.149 A János által legveszélyeztetettebb területnek számító Tokaj-Kassa vonalon hírszerzők jelentése alapján november 20-án Báthory István megkezdte a készletek feltöltését. A nádor Kodori Kovács Pálra és Nagy Jánosra ruházta Tokaj védelmét. Kijavították a váron keletkezett hibákat, és erősítést vártak Kassáról.150 A Ferdinánd-párti várak szerencséjére János király tervezett hadjárata a kitűzött időponthoz képest nagy hátrányt szenvedett, mert 1527 decemberében kipattant Tornallyai Jakab151 kincstartó sikkasztási ügye, mely a zsold kifizetését, és ezzel az egész lengyel-litván-tatár kontingens felállítását megakasztotta. Ráadásul a felvidéki bányakamarák jövedelmétől Ferdinánd király 1527. évi hadjáratát követően elesett János király. Mégsem emiatt hibáztatta Tornallyai Jakabot, aki a lengyel udvarba menekült ura haragja elől, és vején, Silvester Ozarowski kamaráson keresztül igyekezett tisztázni magát a vádak alól. A sikkasztási ügy Statileo Jánost érzékenyen érintette, mivel korábban ő felügyelt a szerveződő sereg zsoldjára. A királyi titkárra a gyanú árnyéka sem vetődött, de kérdéses, hogy kik lehettek Tornallyai Jakab politikai ellenfelei az udvaron belül, akikre Piotr Tomicki a Werbőczy István kancellárnak írott levelében utalt: „Ozarowski úr, az én legkegyelmesebb király uram szolgája engem nagy kérésekkel vállalkozva felkeresett, hogy apósa, Tornallyai Jakab úr — akinek kegyelmét igazságos őfelsége a király [ti. János — B. R.] nem annyira Jakab saját hibája, mint inkább ellenségei rosszakarata miatt megsemmisítette — kérelmét ismét közvetíthesse. Én volnék most a támogatója, és az ügyében azért írnék őfelségének, mert [Tornallyai Jakab — B. R.] megmutatta nekem különféle másolatos leveleit, melyekben ugyanő, Tornallyai Jakab úr feltüntette, hogy ameddig él, őfelsége hűségében kívánna megmaradni, valamint hogy a legkevésbé sem valószínű, hogy ő, aki fejedelem őfelsége mellett állandóan meg akart maradni, és akit Öméltósága minden jóval elhalmozott, oly hirtelen hitszegésre adta volna fejét, hogy ítélettel el kellett őt mozdítani. Hanem akárhogy is van, kérésemmel háborgatlak téged és egyszersmind uradat, őfelségét, hogy őérte 149 Barta Gábor: Az elfelejtett hadszíntér 1526-1528: Megjegyzések a török-magyar szövetség előtörténetéhez. Történelmi Szemle 37. (1995) 11. 150 AMK. CS. Nr. 1184., Nr. 1381. Détshy Mihály. Tokaj várának története. In: Tokaj. (Várostörténeti tanulmányok 2.) Szerk.: Bencsik János és Orosz István. Tokaj 1995. 9. 151 1526. november 24-én Dóczy Jánostól vette át a kincstartóságot. A cím mellé elnyerte a gömöri alispáni titulust is. 1530 végén vagy 1531 elején halt meg. AMK. CS. Nr. 1112-1114., Nr. 1139., Nr. 1170. Draskóczy István'. Az erdélyi sókamarák ispánjai 1529-1535. (Az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban.) Levéltári Közlemények 75. (2004) 27-28., 32. Barta G.\ Konszolidációs kísérlet i. m. 636-650.
