Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813
STATILEO JÁNOS DIPLOMÁCIAI KÜLDETÉSEI JÁNOS KIRÁLY IDEJÉBŐL 827 lenlevő Sir John Wallop miért nem vett tudomást a házassági szerződés jogosultságáról, s Ferdinánd látszólag meggyőző érvei ellenére miért kívánta felvenni a kapcsolatot János királlyal. Hozzá kell tenni, hogy az 1515 előtt kötött örökösödési szerződések (1491, 1506) nem is teremthettek jogalapot arra, hogy Ferdinánd főherceg örökölje a cseh- és magyar trónt, mivel e szerződéseket sem a cseh, sem a magyar rendek nem hagyták jóvá országgyűlésen, és nem sorolták azokat a szokásjogok közé sem; ugyanígy Szapolyai János sem élhetett a rákosi végzés (1505) eredményével.102 Viszont Ferdinánd nem az örökösödési szerződés, hanem választás alapján lett magyar király,103 mert a magyar trónért folytatott küzdelemben a szabad királyválasztást az erdélyi vajdától és az osztrák főhercegtől is megkövetelte a fennálló szokásjog.104 Ferdinánd követeinek Olmützben felrótták, hogy a fentebb felsorolt számos közjogi hiátus105 mellett a magyar főméltóságok szűk csoportja választotta királyának az osztrák főherceget, szemben Szapolyaival, akit királlyá választásában csaknem az egész ország támogatott, és a Mohács után életben maradt 102 Meggyőzően bizonyította mindezt Pálffy Géza. Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m. 55. 103 Jóllehet mind a választást megelőzően, mind pedig az aktust követően a frissen választott király és tanácsosai — propagandisztikus okok miatt — azt hangsúlyozták, hogy az örökösödési szerződés alapján megillette Ferdinándot a magyar trón. Uo. 55. és Gecsényi L.: I. Ferdinánd i. m. 131. 104 Gecsényi Lajosnak ecsedi Báthory István nádor politikai beszédére alapozott érvelése, miszerint „Szapolyait — az 1485. évi nádori cikkelyeket valóban megsértve — a nádor beleegyezése nélkül választották 1526. november 10-én uralkodóvá”, nem helytálló, mert a nádori cikkelyek (articuli palatinales) „törvénynek nem tekinthető előírásait” a fennálló szokásjoggal szemben nem lehetett érvényesíteni. Gecsényi L.: I. Ferdinánd i. m. 132. vö. Pálffy G. : A Magyar Királyság i. m. 53. Szokásjog alapján a 12 nádori cikkelyből az 5., 6., 9., 10. és 11. cikkelyeket 1485 előtt már gyakorolták, azonban a kérdéses 1., 2., 3. és 4. cikkelyeket 1526 előtt egyszer sem alkalmazták. Kocsis Zsolt László'. A magyar államfő jogállása, hatásköre és helyettesítése 1000-1944 között. Pécsi Tudományegytem Állam- és Jogtudományi Kar. Doktori disszertáció. Pécs 2004. 72-73. Már a jogtörténész Kovachich kimutatta, hogy a nádori cikkelyeket nem lehet a törvények közé sorolni. Kovachich József Miklós'. Notitiae praeliminares ad syllogen decretorum comitialium. Pest 1820. 125- 126. Kovachich megállapítását később Fraknói igyekezett indirekt érvekkel alátámasztani. L. Fraknói Vilmos'. Az 1485-ik évi nádori czikkelyek. Századok 32. (1899) 485-^86. és Uő: Századok 50. (1917) 529-537. Az érvényben lévő szokásjog szerint az ország főméltóságai addig „nem dönthettek a következő uralkodó és az ország felől” („mox de regali funere ági ceptum, nihil enim de futu.ro rege ac republica decerni poterat”), amíg az előző királyt megillető temetéséről nem gondoskodtak. Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford.: Kulcsár Péter. Bp. 1995. IV tized 4. 8. 230. 897. Szapolyai János díszes külsőségek mellett temettette el II. Lajos királyt Székesfehérvárott, majd másnap királlyá választották. A szokásjog indokolta, hogy egy évvel később, Ferdinánd királlyá koronázásakor kihantolják és újra eltemessék II. Lajost, mely szertartás előtt a közgondolkodás értetlenül állt. Az aktus azonban a már lezajlott pozsonyi királyválasztás miatt megkésett, ugyanúgy, mint a pozsonyi udvarnak a királyválasztásra küldött meghívója: a kapkodás, és a szokásjog ismeretének hiánya okozta azt a súlyos baklövést, hogy a szokásokkal szemben II. Lajos özvegye, Mária, majd (október 9-re) antedatált dátummal a nádor hívta össze a magyar rendeket a komáromi országgyűlésre, „ami a közvédelemre és a rendek szabadságának fennmaradására szolgál.” A nádor tisztában volt a szokásjoggal, hiszen Köpcsényben tárgyalt a királyjelölt követeivel, és Szapolyai követei is figyelmeztették Ferdinándot, hogy „Magyarországon nem szokásos, hogy a meghalt király eltemetése és beszentelése előtt kihirdessék és közhírré tegyék a rákosi országgyűlést és hogy új királyt válasszanak.” E. Kovács Péter: Matthias Corvinus. Bp. 1990. 191. C. Tóth Norbert: Ecsedi Bátori István nádor pozsonyi tartózkodásának számadáskönyve. Adalékok Magyarország 1526 végi politikatörténetéhez. Levéltári Közlemények 80. (2009) 172-173. Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Bp. 1921. 141-142. Botlik R.: Szapolyai János i. m. 71-79. 105 L. 96., 101. és 104. jegyzetpontokat.
