Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813
818 BOTLIK RICHARD ugyanis nemcsak a magyar, hanem a cseh trón is megüresedett. II. Lajos hajdani egyenes ági (apai) örökségét képező Csehország megszerzése sürgető feladattá vált Ferdinánd főherceg és a Habsburg Monarchia számára,37 hiszen — amellett, hogy a csehek kiváló katonasággal rendelkeztek, és városaik a közép-európai kereskedelmi hálózat lüktető egységeit képezték,38 ezenkívül azt sem szabad elfelejteni, hogy — a cseh király volt az egyike a hét birodalmi választófejedelemnek, sőt, a birodalom világi választófejedelmei közül az első helyet reprezentálta.39 I. Zsigmond (1506-1548) lengyel király már 1527 januárjában figyelmeztette Szapolyait, hogy a választott cseh- és magyar király (electus rex), Ferdinánd hadsereget toborozna ellene Csehországban,40 amit a sziléziai, morva, és a felső- és alsó-lausitzi rendek viszont nem néznek jó szemmel, mivel az előző évben, Mohácsnál sok cseh származású katona lelte halálát. A lengyel király és Szapolyai János nagybátyja, Kázmér tescheni herceg41 úgy vélte, hogy a hatalomváltás miatt ingadozó Morva Orgrófság és a Sziléziai Hercegség megfelelő biztosítékok fejében csatlakozna János királyságához, vagy legalábbis jó alkupozícióhoz juthatna Ferdinánd előtt a két tartománnyal hírbehozott Szapolyai.42 A morva, sziléziai és lausitzi rendek feltételekkel elfogadták Ferdinándot királyuknak, de nem fogadták el az osztrák főherceg prágai választását és a cseh rendek primátusát.43 A Lengyelországba küldött Statileo János 1527. február 25-én tárgyalt többek között a cseh kérdés rendezésének ügyéről és Szapolyai János udvarának álláspontjáról, valamint a február 24-én cseh királlyá koronázott Ferdinánddal kötendő megegyezés lehetőségéről. A János párti magyar rendek felkérték Zsigmond királyt a közvetítésre. Sőt, János király azt szerette volna elérni, hogy a lengyel király ne csak közvetítője, hanem döntőbírója legyen kettejük vitás ügyének.44 A tervezett béketárgyalás egyik pontjának értelmében Szapolyai János követelte a Morva Orgrófság és a Sziléziai Herceg37 Gecsényi Lajos: I. Ferdinánd udvarmesterének levelei Augsburg városához az 1527. évi magyarországi hadjárat eseményeiről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 129-142. Gecsényi e dokumentumok közlésével egyértelműen bizonyította, hogy Ferdinánd osztrák főherceget 1526. december 16-án, s nem pedig december 17-én választották magyar királlyá. 38 Tózsa-Rigó Attila: Adalék a morva- és csehországi városok magyarországi kapcsolataihoz a 16. században. In: Pénztörténet-Gazdaságtörténet. Tanulmányok Búza János 70. születésnapjára. Szerk.: Bessenyei József és Draskóczy István. (A továbbiakban PG.) Budapest-Miskolc 2009. 352- 372. 39 Fraknói Vilmos: Mátyás király törekvései a császári trónra. Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIII. kötet (1911-1915). Bp. 1914. 5. E. Kovács Péter: A császárválasztás és Magyarország. In: Unger Mátyás Emlékkönyv. Emlékkönyv Unger Mátyás negyedszázados egyetemi történésztanári működése emlékére és születésének hetvenedik évfordulója alkalmából. Szerk. E. Kovács Péter-Kalmár János-V Molnár László. Bp. 1991. 61-71. 40 AT. IX. XXII. 22. 41 A herceg 1527 elején Esztergomban járt, ahol találkozott unokaöccsével. Barta G.: A Sztambulba vezető út i. m. 173. 42 AT. IX. XLIV 41., CLV 41—12., CLVI. 46. Később I. Zsigmond lengyel király is úgy vélekedett, hogy a tartományok jó csereeszköznek mutatkozhatnak János király kezében. AT. IX. 128. 132. Barta G.: A Sztambulba vezető út i. m. 172. 43 Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m. 56-57. 44 AT. IX. LV 54. Barta G.: A Sztambulba vezető út i. m. 173.
