Századok – 2013
KRÓNIKA - Bödők Gergely: Emlék, emlékirat, történelem. Beszámoló a Kolozsvárott megrendezett VII. Hungarológiai Kongresszusról III/805
KRÓNIKA EMLÉK, EMLÉKIRAT, TÖRTÉNELEM Beszámoló a Kolozsvárott megrendezett VII. Hungarológiai Kongresszusról 2011. augusztus 22. és 27. között Kolozsvár adott helyet a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusnak. Az ötévenként megrendezett kongresszusok lehetőséget kínálnak a magyarsággal, mint történelmi, társadalmi, nyelvi, kulturális közösséggel foglalkozó szakmák képviselői számára, hogy kutatási eredményeiket megvitassák - és egyben fórumot teremtenek arra, hogy a külföld többnyire szegényes, nem egy esetben pedig hamis magyarságismerete hitelesebb, jobb és meggyőzőbb legyen. A szélesebb közönség figyelmének felkeltése tehát kiváltképpen lényeges. Mindemellett e kongresszusok is remek alkalmat teremtenek személyes kapcsolatok kiépítésére, az adott ország kulturális emlékeinek (jobb) megismerésére. Ez esetben a torockói (opcionálisan mezőségi vagy kalotaszegi) kirándulások szolgálták ezt a célt. Az efféle rendezvények után megszülető beszámolók olykor hamis, illetve idealizált „visszaemlékezésétől” eltérően, őszintén úgy véljük: a kongresszus ideje alatt tapasztalható volt, hogy magyar és nem magyar kutatók, résztvevők, látogatók lepték el a várost és a rendezvényeknek helyszínt nyújtó intézményeket. A rendezvény lebonyolítása alapvetően koprodukció volt: létrejöttét nemcsak a magyar, hanem a román kulturális minisztérium is támogatta, a kolozsvári polgármesteri hivatal pedig példás házigazdának bizonyult. A maradéktalanul pozitív hangulatba a múlt árnyaként szüremlett be a kiadott programfüzet megfogalmazása: a Kolozsvárra látogatóknak „nem feltétlenül ajánlották”, hogy az utcán magyarul szólítsanak meg ismeretleneket. A kongresszus programjai szerteágazóak és sokrétűek voltak. A látogatók a művészettörténet, a politológia, az irodalomtudomány, a szociológia, a néprajz, a nyelvészet, a történettudomány, a filozófia, a médiatudomány és ezek társtudományainak gazdag kínálatából csemegézhettek. Kijelenthető, hogy a történettudomány még a többinél is gazdagabb kínálattal jelentkezett. A „hagyományos”, alapvetően korszakok szerint szerveződő témák — a régiótörténet és a társadalomtörténet — mellett olyan szekciók is alakultak, amelyek a történetírás történeti és elméleti kérdéseihez szóltak hozzá. Ez utóbbiak közé sorolható az a fórum is, amelyen az előadók nemcsak a szakmabéliek által használt, hanem a történelem iránt érdeklődő lakosság által is gyakran forgatott emlékiratok kezeléséhez, használatához és hasznosításához igyekeztek elméleti fogódzókat nyújtani. Sokan tapasztaljuk, hogy az emlékiratok megjelen(tet)ésének ismét reneszánszát éljük. Böngészve a könyvesboltok polcain fellelhető memoárok között, bizton állíthatjuk, hogy a többnyire semmitmondó, opcionálisan politikai megrendelésre született, esetlegesen egyes „hírességek” élettörténetei mellett, többnyire régen megjelent emlékiratok gyatra, szak- és korszerűtlen újrakiadásával
