Századok – 2013
MŰHELY - Zsoldos Ildikó: A két Vécsey III/747
A KÉT VECSEY 781 párhuzam és eltérés állapítható meg apa és fia életében. Hasonlóság, hogy rangjukhoz illő, az arisztokrata létre megfelelően felkészítő tanulmányaikat követően mindketten katonai pályán indultak el. Motivációjuk tekintetében viszont már pregnáns különbségek mutathatók ki, hiszen míg Vécsey Józsefet saját elhatározása vezette a hadsereg periférikus területét alkotó, ugyanakkor egzotikus kalandokkal kecsegtető haditengerészet kötelékébe, addig apaként a — neveltetéséből adódóan a szülői tekintély előtt meghajtó — fiának nem biztosította a szabad döntés jogát. Míg Vécsey József dinamikus előmenetellel büszkélkedhetett, addig László tiszti pályafutása középszerűnek titulálható. Az idősebb bárónak nemcsak a katonai ranglétrán való előrehaladása során álltak rendelkezésére kedvezőbb körülmények. Politikusként és gazdaként is sikeresebbnek és tehetségesebbnek bizonyult. Habitusa alkalmassá tette őt a politikusi pályára és a fiáétól jóval aktívabb közéleti szereplésre. Vécsey László egy válságszituációban vágott bele rövid politikai karrierébe, sokkal inkább kényszerből, mint élvezetből. Az országgyűlési képviselőséget — mint ahogyan egyéb, apjáétól csekélyebb számú közéleti szerepvállalását — társadalmi rangjával együtt járó kötelezettségnek fogta fel. Az országos és a lokális politikában egyaránt jelen lévő szatmári Vécseyek a patriotizmusnak azzal a válfajával azonosultak, amely összeegyeztethető a dinasztia iránti lojalitással. Számos területen kimutatható szoros kapcsolódásuk az uralkodóházhoz. Vécsey József kiegyensúlyozottságához jelentősen hozzájárult a felesége által nyújtott biztos háttér, valamint a Dessewffy família befolyása. Mindezeken túl Miklós fivére multifunkciós segítőtársként állt mellette. Ezzel szemben Vécsey Lászlónak minden tekintetben kedvezőtlenebb körülmények jutottak. Családot nem alapított és Miklós öccse nemhogy támasztékul szolgált volna, hanem erősen gátló hatást gyakorolt rá. A trianoni országvesztés László báró esetében betetőzte azt a válságból kilábalni nem tudást, amely már a világháború előtt is jelen volt gazdálkodásában, gondolkodásmódjában, családi életében. A birtokvesztéseken, az arisztokrácia társadalmi státuszvesztésén túlmenően a szatmári Vécseyek tragédiáját kiteljesíti, hogy bár József báró abban a tudatban távozott az élők sorából, hogy három felnevelt fiával gondoskodott a Vécsey név és a főúri életforma továbbviteléről, a családnak mégis magva szakadt. THE TWO VÉCSEYS by Ildikó Zsoldos (Summary) The study focuses on baron József Vécsey (1829-1902 ) and on his eldest son and successor as head of the family, László Vécsey (1866-1924), from the Szatmár branch of the Vécsey family, comparing their careers, family background and respective places within the aristocracy. The author also examines the links which connected them to the ruling dynasty. The Vécsey of Szatmár, who were active in both national and local politics, and have hitherto been rather neglected by Hungarian historiography, identified themselves with that variety of patriotism which was compatible with loyalty to the Habsburg dynasty. The analysis revealed how the family, which was regarded as illustrious in the Monarchy, but whose economic position was gradually undermined, was finally ruined by the lost world war. Since
