Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Izsák Lajos: Az első „Népfrontos" választás Magyarországon 1949-ben I/63
AZ ELSŐ „NÉPFRONTOS" VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON 1949-BEN 75 azokat a törekvéseket, amelyek az ország igazi javát és a magyar népünk életszínvonalának emelését szolgálják. Hivatásából kifolyóan azonban utal az Üdvözítő szavaira, hogy »nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.« — hangzott a nyilatkozat —. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy népünk lelki igényeinek kielégítése és Egyházunk teljes szabadsága szerves részét képezi az ország építésének. Ugyancsak kifejezésre juttatja reményét is, hogy az országépítés lendületének fokozásával fokozódni fog a társadalmi igazságosság elvének érvényesülése és ezzel megszilárdul az annyira nélkülözhetetlen béke is."4 2 Ezen túlmenően az egyes főpásztorok saját egyházmegyéjükben is hasonló szellemű körlevelet adtak ki. Az MDP vezetői elhatározták azt is, hogy kevés nagy-gyűlés mellett a választási agitációban a fő figyelmet az ún. kisgyűlésekre, beszélgetésekre, házi agitációra kell fordítani. Választási nagy-gyűlést csak néhány nagyvárosban, megyei és járási központokban, nagyközségekben kell tartani, A szövetséges pártok közreműködését csupán olyan helyeken igényelték, ahol az MDP-nek közismerten viszonylag kisebb volt a befolyása, és a többi párt esetleges távolmaradása előreláthatóan hátrányosan befolyásolhatta a választások kimenetelét. Ebből a szempontból azok a helyek jöttek számításba, ahol az 1947-es választásokon a polgári ellenzék sok szavazatot kapott. A választási agitációra Rákosi emlékezete szerint4 3 250 000 népnevelőt — köztük vagy 100 000 pártonkívülit — képeztek ki rövid tanfolyamokon, ezzel a létszámmal már minden családot legalább egyszer fel lehetett keresni. A választási program meghirdetése után néhány nappal az Angyalföldön tartott nagy-gyűléssel kezdődött a kampány. Rákosi hosszú beszédében4 4 először ismertette a háború befejezése utáni időszak eredményeit, különösen aláhúzva benne, hogyan kerültek be az államapparátusba a munkás- és parasztkáderek és a nők, akik előtt korábban el volt zárva ez az út. Majd tényekkel igyekezett bizonyítani, hogy az eddigi munka eredményeként „romok helyén virágzó élet, urak országából - dolgozók hazája" lett. Részletesen ismertette az ötéves terv célkitűzéseit, különös tekintettel az ipar és a mezőgazdaság jövőjét illetően. Nyomatékosan kiemelte azt is, hogy a terv végrehajtásához 10 000 új mérnökre, 10-12 ezer új tanárra, 13 000 egyetemet vagy akadémiát végzett mezőgazdászra van szükség. 38 000 munkás és parasztifiú tanul a népi kollégiumokban. Ehhez jönnek a különböző középfokú szakemberek tízezrei. Az életszínvonal emelése mellett kiemelte: „Nem kevésbé fontos a kulturális fellendülés, amely az ötéves terv nyomában jár és amely a dolgozók tíz- és százezreinek megadja a műveltséget, amely nélkül nincs igazi demokrácia." Széchenyi Istvánra hivatkozva — „A kiművelt emberfők sokasága teszi a nemzet erejét" — azt állította, hogy az ötéves terv ezeknek a kiművelt emberfőknek a számát, elsősorban a munkásság és parasztság köréből tízezrével akarja és fogja növel-42 Magyar Kurír, 1949. május 6.; Szabad Nép, 1949. május 6. 43 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. 2. kötet. Szerkesztette: Feitl István, Gellériné Lázár Márta, Sipos Levente. Napvilág Kiadó, 1997. 733. 44 Szabad Nép, 1949. április 20.
