Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
TANULMÁNYOK Egry Gábor REGIONALIZMUS, ERDÉLYISÉG, SZUPREMÁCIA Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 Amikor a magyar kormány Jászi Oszkár vezette delegációja 1918. november 12-én, különvonatra szállva elindult, hogy Aradon tárgyalóasztalhoz üljön a Román Nemzeti Tanács képviselőivel és kísérletet tegyen egy a békekonferenciáig tartó átmeneti állapot megteremtésére a történelmi Magyarország keleti területein az előjelek nem voltak különösebben biztatóak.1 Ezzel együtt sokan reménykedtek benne, hogy a nemzetiségi politikusok által is elfogadott, a nemzetiségi kérdéshez — a korszak magyar politikai palettáján kivételes módon — már jóval korábban is és azóta is következetesen toleránsán viszonyuló politikus képes lehet arra, hogy engedményeket érjen el a szuverenitás teljes átadását követelő román partnereinél. A tárgyalások közismerten kudarccal végződtek, mindenek előtt a román politikusok intranzigenciája, a szuverenitás azonnali átvételéhez való ragaszkodásuk miatt. Ebben vélhetően túl sok szerepet nem játszott a magyar partner személyének értékelése. Ezzel együtt, ha egy pillanatra megpróbáljuk magunkat a román delegáció tagjainak helyzetébe képzelni, könnyen belátható, hogy lett volna okuk a magyar fél őszinteségének megkérdőjelezésére is. Nem csak azért, mert a magyar politika legbefolyásosabb Erdély-szakértőinek jelentős része, akikkel Jászi elutazását megelőzően konzultált, csak a világháborús vereség közeli lehetősége hatására és csak nem sokkal korábban lett híve az engedmények politikájának.2 Erveket adhatott volna nekik az is, hogy a korábbi, szupremációs irányvonal hívei közül nem egy az új, magát demokratikusnak jellemző rendszer keretei között is befolyásos politikai pozíciókat töltött be. Hiszen az Erdélyi Nemzeti Tanács képviseletében többek között az az Apáthy István volt a delegáció tagja, aki ekkor már hosszabb ideje a magyar szupremáciáért folytatott, a diszkriminatív politikától sem visszariadó küzdelemnek volt az egyik vezéralakja. 1 Vö. Litván György: Jászi Oszkár. Budapest, 2003. 146-150., Szarka László: Keleti Svájc - illúzió vagy utópia? A Károlyi-kormány Nemzetiségi minisztériumának működése. In: Uő: Duna-táji dilemmák. Nemzeti kisebbségek - kisebbségi politika a 20. századi Kelet-Közép-Európában. Budapest, 1998. 113-125., különösen 117-119., Szarka László: Iratok az 1918. novemberi aradi magyar-román tárgyalások történetéhez. Regio, 1994. 3. sz., 140-166. 2 Erre példa az ekkor már komoly politikai jövő előtt álló, 1917-ben lehetséges miniszterelnökként is felmerül Bethlen István. Vö. Romsics Ignác: Gróf Bethlen István politikai pályája 1901-1921. Budapest, 1987. 150-155.
