Századok – 2013

MŰHELY - Zsoldos Ildikó: A két Vécsey III/747

A KÉT VECSEY 765 gel jártak, hiszen Vécsey báró — stabil anyagi háttere miatt — a tisztek azon csoportjához tartozott, akik nem a kaszárnyában laktak. A közeli magánszállás a laktanyai létnél valamivel szabadabb életvitelt tett lehetővé. „A lakásom 2 szobából áll, s egy a legényemnek. A szobák nem túlságos nagyok és jól fűlnek. Persze hogy kár volt Tausban a lakásomra annyit spendírozni [rákölteni], de hát ki gondolta azt, ami történt. L’ hőmmé propose, Dieu dispose. [Ember ter­vez, Isten végez.] Pedig itt is muszáj leszek egy pár forintot kiadni, hogy a laká­som kissé rendesebb legyen. De mindenesetre egy minimummal”83 - bosszan­kodott 1886 novemberében. Ilyenkor természetesen hazulról érkezett a muní­ció,84 sőt édesanyja gyakran lepte meg csomagokkal is, melyekben mindenféle finomságot — vadpástétomot, tortát, ananászt és más gyümölcsöket, bort, son­kát, szalonnát — küldött fiának. A nagy lótenyésztői hírnévvel85 rendelkező pa­pától sokszor „igényelt” lovat, ugyanis gyakran előfordult, hogy paripái megsé­rültek. Vécsey József időnként nem szívesen teljesítette fia kívánságait, így László a meglehetősen indulatos leveleken túlmenően lánytestvérei közbenjá­rását is igénybe vetette célja sikerre vitele érdekében. Úgy gondolta, hogy egy arisztokrata katonának ez egyébként is jár. „Ha sejtették, hogy a letört ló helyé­be mást kérni fogok, nem kellett volna ilyen sokáig fundálni egy ilyen lakonikus válaszon. Ha nincs, hát nincs. Ebbe nekem csakúgy bele kell nyugodnom, mint a végzetbe; — de az a bizalmatlanság esik rosszul nekem, mellyel papa részéről ezügyben találkozom86 — írta sértődötten Mária nővérének. Vécsey László csa­ládi üzenetváltásai egyébként arról tanúskodnak, hogy sorsába beletörődött. Különösebben nem panaszkodott, de főleg anyjához szóló leveleinek egy-egy mondatából azért kiolvasható, hogy életével nem volt teljesen elégedett. Mária testvére Mária Valéria főhercegnő udvarhölgyévé való kinevezésekor ezt írta: „... nem tudom gratuláljak-e vagy sajnálkozzak felette? A magam részéről bol­dogtalan lennék egy olyan állásban, amelyben másnak a kényén-kedvén kellene eligazodnom: olyan feljebbvaló akaratán járni, aki sem a világot, sem az embe­reket nem ösmeri: bíborban születvén! Hiszen mi is katonák, sokat szenvedünk feljebbvalóinktól, és Isten tudja mennyi keserűséget nyelünk gyakran: de meg­vigasztal a tudat, hogy nagy gondolat vezényel - nemes célt szolgálunk.”87 Per­sze felettesei között olyan tisztek is voltak, akiket kedvelt. 1886 novemberében így adott hírt magáról Klattauból: „Itt sokkalta jobb dolgom van, mint Taus­ban. Primo: a kapitányom egy igazi gentleman, kivel lehet beszélni, tökéletes szabad rendelkezést enged mindenben. Azután az embernek minden elfoglalt­sága dacára is van ideje magára is gondolni. A társaság sokkal számosabb és jobb etc. etc. Az ezredes egy roppant kedves ember. Egyszóval én csak gratulál­hatok magamnak, ha ide tettek.”88 Tausba visszakerülve azonban ismét nem 83 ANDJC 452 190 Corespondents 1860-1944. (a továbbiakban: Nr. inv. 190/11.) Klattau, 1886. nov. 14. Vécsey László Vécsey Eszterhez 84 Ebben az időben katonatiszt csak abból válhatott, aki mögött állt valamiféle anyagi háttér. 85 Kiemelkedően jó hírnévvel bírt angol félvértenyészete a csegöldi uradalomban. Szatmár vár­megye 306. 86 ANDJC 452 177 Maria Vécsey Corespondents primitá 1880-1917. (a továbbiakban: Nr. inv. 177) Taus, 1890. jún. 10. Vécsey László Vécsey Máriához 87 ANDJC 452 Nr. inv. 82 Levélkivonatok, 1889. szept. 11. László levele a mamához 88 ANDJC 452 Nr. inv. 190/11. Klattau, 1886. nov. 24. Vécsey László Vécsey Eszterhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom