Századok – 2013
MŰHELY - Zsoldos Ildikó: A két Vécsey III/747
A KÉT VECSEY 759 elégedve, s azon búslakodom, hogy én minden iparkodásom dacára sohasem leszek képes téged oly boldoggá és sorsodban megnyugodtá tenni, mint szívem mélyéből óhajtom. Úgy látszik, hogy én nem vagyok az első feleség, ki pár évi házasélet után ezen szomorító meggyőződésre ébred fel! Mondhatom, hogy nincs egy perc, hogy ily reflexiók által ne lennék összeomolva. Azonban vigasztalásomat ismét azon érzésben lelem, hogy te végre mégis szeretsz engem, s hogy évek múltával egymást jobban kiismervén talán jobban fogunk megegyezni, s kevésbé viharos lesz életünknek ege. Egyszóval olyan, mint mátkás korunkban álmodtunk...”56 - vívódott egy 1864. augusztus 6-i levélben. A magányos feleséget valamelyest kompenzálták a gyermekek, akiknek igyekezett boldog, harmonikus családi légkört teremteni. A gyerekeket az erős akaratú családapa iránti tiszteletre nevelte, akinek nagy tekintélye volt a bárónők és a kisbárók előtt. Gyermekkorukban rajongtak apjukért és örültek az együtt töltött időknek. Ám míg az édesanyjukkal kialakult erős emocionális kapcsolat a felnőttkorban is megmaradt, a papával való viszonyról ez nem mindegyikőjük esetében mondható el. Az apa határozott elképzeléseihez való ragaszkodása leginkább László személyiségfejlődésében okozott mély sebeket. Lászlót ugyanis katonai pályára vezényelte annak ellenére, hogy ő nem érzett vonzódást e karrierút iránt. Meghajlott ugyan az atyai akarat előtt, de ennek az lett a következménye, hogy elidegenedett, elhidegült apjától és a feszültség közöttük csak fokozódott. Apja halálának évében otthagyta a katonaságot. Az utód katonai, politikai pályája, a dinasztia iránti hűség László élete rossz ómennel vette kezdetét, ugyanis születésének napján, 1866. január 10-én távozott az élők sorából a nagy tekintélyű anyai nagyapa, Dessewffy Emil gróf. Az aranyosmeggyesi kerület választópolgárai egyszerre kondoleáltak és gratuláltak parlamenti képviselőjüknek. „Fogadják Önök a családom körében előfordult, egyrészt gyászos, de másrészt örvendetes eseményekről való kegyeletes megemlékezésökért forró hálámat; ipámnak Gr. Dessewffy Emilnek kora elhunytát gyászolják mindazok,- kik ernyedetlen szorgalmát és buzgó honszeretetét ösmerték; és a pártélet szenvedélyei megszűnvén a sírbolt küszöbén merém hinni, hogy sikerült néki elegendő érdemet szerezhetni, amivel az utókor kegyeletteljes emlékét megnyerhesse ’s merem hinni továbbá azt is, hogy nem szállott kora sírjába a nélkül, hogy a boldogabb jövendő biztos reménye szívét ne vigasztalta volna. Az újon született honpolgár [azaz Vécsey László] ki máris szerencsés volt ennyi érdemes hazafiak figyelmét magára vonni, boldog lesz akkor, ha polgártársai bizalmát csak annyiban is kiérdemlendi, amennyiben 56 Uo. Sárköz, 1864. aug. 6. Dessewffy Blanka Vécsey Józsefhez - Blanka grófnő aktív közéleti szerepet vivő férje mellett reprezentációs feladatokat látott el, jótékonykodott és társadalmi kapcsolataival az érdekkijárásokban is tevékenyen vett részt. Az 1890-es évek első felétől alkalmazottaik és cselédeik gyermekei számára iskolát működtetett Sárközön, aminek egyik nem titkolt célja a magyarosodás elősegítése volt a románok által is lakott településen. ANDJC Prefectura Jude^ului Satu Mare Acte comite administrativ III. 1905. 2221 cutia Sárköz, 1905. okt. 27. özv. Vécsey Józsefné Dessewffy Blanka grófnő levele Szatmár vármegye alispáni hivatalához
