Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
691 zatlanságánál fogva válhatott ennyire sikeres nemzeti jelképpé, teret engedve a sokféle egyéni és kollektív jelentéssel való felruházásnak. A 19. századi nemzeti mozgalmakban a zászló a nemzeti egység jelképe is volt, széles tömegek által elfogadva, mert a „részletek” homályba maradtak: például, hogy milyen is legyen ez a „képzelt közösség”, illetve a majdan létrejövő nemzeti állam társadalmi, politikai berendezkedése. A zászló így egyre inkább a közösség igényeit és elvárásait testesítette meg, és imaginárius módon részben ki is elégítette azokat.10 Jól fogalmazza meg a zászlóhoz fűződő érzelmeket egy 19. század közepi szerző: „E szín mintegy visszatükrözi a nemzet érzelmeit, s óhajtásait a közélet minden mozzanataiban, használja minden nemzeti tény és ünnepélynél, ez lelkesíti a seregek kedélyét hőstettekre”, ezért életüket áldozzák, a nemzeti színeknek varázsereje van: „ehhez van kötve a haza iránti szeretet ideálja. Ideálért pedig képes az ember mindent tenni. - De béke idején is hirdeti az állam életét, a nemzet uralmát, más néptől való függetlenségét s általán mindig a szabadság érzetét lobogtatja.”11 Ahhoz, hogy a zászlóból politikai szimbólum legyen, szükség van a politikai közösség általi elfogadására. A zászló mint nemzeti jelkép megjelenése és használata Magyarországon és Erdélyben viszonylag újkeletű jelenség, tulajdonképpen csak az 1848-as forradalomhoz köthető. Itt is igaz az, amit Raoul Girardet a francia zászló kapcsán írt, ahol a zászló a nemzeti vallás fókuszpontja lett a forradalom nyomán: a nemzeti eszme történetének egy fordulópontján a nemzet egy vizuális reprezentációt igényelt, az identitás egy megfogható jelét; és ezzel összefüggésben egy új közösségi kultusz jött létre a saját rítusaival.12 A ZÁSZLÓ MINT NEMZETI JELKÉP ERDÉLYBEN 1848-BAN A nemzeti zászlók kialakulása A zászló története jóval korábbi időre nyúlik vissza. A középkorban is használtak zászlókat mint heraldikai jelképeket. A heraldika szabályai a keresztes háborúk során alakultak ki.13 A címeres lobogók gyakorlati célt szolgáltak a lovagkorban. A hadseregben később is nélkülözhetetlen volt a zászló, de a céheknek, testületeknek is megvoltak a saját zászlóik. A zászló sokoldalú szimbolikus szerepét mutatja az is, hogy az erdélyi fejedelemség idején a szultán Erdély fölötti hatalmát fejezte ki. A beiktatási szertartásra az athnaméval együtt Hobsbawm: Introduction. In: The Invention of Tradition. Eds. Eric Hobsbawm - Terence Ranger. Cambridge 1983. 10. 10 Bürgerliche Feste. Symbolische Formen politischen Handelns im 19. Jahrhundert. Hrsg. Manfred Hettling - Paul Nolte. Göttingen 1993. 25. 11 Ivánfi Ede: A magyar birodalom címerei és színei. II. füzet. Bp. 1873. 27. 12 „At this crucial moment in the history of the national idea, it is as if the nation required a visual representation, a tangible insigne of identity and recognicion. Whether consciously or unconsciously, a new communal cult, linked to yet transcending the vagaries of the moment, had come into being, and like all cults it insisted on its own rituals and images.” Raoul Girardet: The Three Colors: Neither White Nor Red. In: Realms of memory. Rethinking the French Past. III. Symbols. Ed. Pierre Nora. New York 1996. 9. A francia zászló nagyon gyors karriert futott be, 1791-ben már központi szerepet kapott az ünnepségeken. 1792 után a katonai győzelmek szimbóluma is lett. 13 Alfréd Znamierowski: Zászló-enciklopédia. Nemzetek, országok és népek zászlóinak és lobogóinak legteljesebb kézikönyve. Budapest 2000. 14.
