Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
682 PAKSY ZOLTÁN nosuló csoportok befolyását a társadalmi-politikai életben, másrészt megállapítja e befolyás mértékének vármegyei hierarchiáját. Ennek révén kerülnek az élre a nagyobb, ezer hold körüli birtokkal rendelkező földbirtokosok, s követik őket a megfelelő származás megléte vagy pozíció betöltése esetén a kisebb birtokosok és a különböző rendű - rangú tisztviselők, értelmiségiek. Ilyen fundamentum továbbá a vármegyerendszer, amelynek — ahogy azt láttuk — biztosítani kell az autonómiáját és feudális eredetű („történeti”) előjogait. Harmadrészt ilyen tényező a katolicizmus és a katolikus egyház közéleti befolyásának biztosítása, negyedszer a földbirtokrendszer változatlan formában történő fennmaradása és végül a monarchia intézménye. Ezek szerintük a magyar alkotmányosság legfontosabb elemei, amelyek a nemzet történeti fejlődéséből keletkeztek, s ebből következően annak bármely részét érintő változtatási igény magát a nemzetet támadja, és annak megmaradását veszélyezteti. Mindezek alapján összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy e konzervatív politikai nézetek alapjait a feudális nemesi vármegye werbőcziánus ideológiája, a középkori szentkorona-tan és a natio Hungarica eszméjének „modernizált” formában a 20. század közepéig történt továbbélése jelentette. Utóbbi eredeti jelentése szerint a magyar nemzet egyenlő a nemesi társadalommal, amely privilégiumait a fegyverforgatás révén szerezte, magatartásukat pedig a korona iránti hűség és a különböző eredet ellenére meglévő magyarságtudat jellemezte." Ez a nézet a 19. század végére átalakult, a nemzet keretei kibővültek, melyet azonban továbbra is védelmezni és vezetni kell, csak már nem fegyverrel, hanem irányítással és példamutatással, de erre csak a történelmi, nemesi osztály képes, mivel „hivatottságánál, képzettségénél, hazafias hagyományainál fogva eleve vezetésre termett”, s csak ez tud az osztályérdekeken felülemelkedni és „az egyetemes közérdek kielégítésén munkálkodni”. A nemesi vármegyék történeti jelentőségét Szekfű Gyula is hangsúlyozta. Nézete szerint a 13. századtól meggyöngült királyi hatalom szerepét átvették a nemesi vármegyék, mellyel „a nemesi rend az ország egységét és az állami fejlődést zökkenés nélkül tovább viszi, ez a magyar rendiségnek eredete, s egyszersmind létjogosultsága is”.* 100 A szervezkedő nemesek első, ismert fellépése éppen Zala megyében történt, 1232-ben: „A zalai határozatban a magyar alkotmányos élet egyik legmagyarabb intézményének kezdeteit szemlélhetjük: a királyi vármegye, a korábbi gazdasági egység átalakul politikai testté, a királyi szolgák viszont egyetlen országos renddé tömörülnek, amely aztán a magyar nemzeti és állami fejlődés egyik főtényezője lesz.”101 Ez volt az a nemzeti - történelmi küldetés, amely a 20. században is hivatkozási alapul szolgált, s ezzel azonosult Zala vármegye politikai elitje is, ahogy ezt a főispán 1938. augusztus 28-án, a Szent István napi vármegyei díszünnepségen megfogalmazta. Ekkor gr. Teleki Béla, aki mellesleg gr. Széchenyi István dédunokája volt, a következőképpen fogalmazott: „A nemesi vármegye fokozatosan átvette a királyi vármegye nemzetfenntartó és fejlesztő szerepét. Bandériumai hősiesen küzdöttek az " Magyar Történelmi Fogalomtár. Szerk. Bán Péter, Bp., 1989. 51. 100 Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza. Bp. 1988. (reprint) 66-67. 101 Uo. 64.