Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
680 PAKSY ZOLTÁN A jórészt régi köznemesi családokból származó képviselők és vezető vármegyei funkcionáriusok nyíltan vállalták a nemesi vármegye hagyományait: „Mindannyian hordozói kívánnak lenni a nemzeti ideáloknak, a törvényhatóság ősi tradícióinak és büszkén vallják magukat törvényes és méltó utódjaiul a nemzet ama rétegének, amely ezer éven át ezt az országot fenntartotta: az ősi köznemesi osztálynak.” Idézte a megye politikai napilapja Gyömörey György főispánt 1930. január 9-én, aki szerint ezt a felfogást vallják az új megyei törvényhatóságban nagy számban jelen lévő kisgazdák és kisiparosok is. „A törvényhatóság eme új rétegének állásfoglalása tehát nem csak nem változtatta meg a régi felfogást, a törvényhatóság szerepkörének elgondolását, hanem megerősítette azt hazafias felfogásában, a hagyományok tiszteletében és abban a törekvésben, hogy kipróbált komoly vezetőit és azok vezetését elfogadja.”95 Nemzetfelfogásuk és konzervatív agrárius felfogásuk az 1930-as években sem változott, sőt talán ekkor, 1932-ben fejtette ki a közgyűlés legplasztikusabban világnézetét. A gazdasági világválság magyarországi következményei és azok orvoslása kapcsán hangoztatta ismét álláspontját Zala vármegye közgyűlése, melyet 1921-hez hasonlóan ismét felirat formájában juttattak el Horthy Miklós kormányzóhoz. Ebben azt követelték, hogy a válságot a kormányzat ne „a közgazdasági élet mai, bizonyos egyoldalú törekvései” alapján kezelje, hanem „közgazdasági politikájának tengelyévé a magyar mezőgazdasági termelést tegye”!96 Nézetük szerint „az országnak legnagyobb államfenntartó tényezője a magyar föld és a föld lelkének, a magyar mezőgazdasági lakosságnak mindenkori megtántoríthatatlan hazaflsága”. Ha a kormányzat most a válságban nem támogatja őket fokozottan, akkor „a pusztulás sorsára jut nemcsak az államfenntartó és a nemzet zömét képező földművesosztály, hanem vele együtt pusztulna el a tradicionális nemzethűségben évezredes vezetője és irányítója, a nemzeti gondolatnak mindenkori derékhada, a magyar középosztály is.” Ha a kormányzat ezt nem teszi meg, akkor szerintük nincs arra „biztosíték”, hogy „a nemzetköziség és világpolgárság tanai a békeszerződésekkel amúgy is széttépett országnak a lelkét hatalmukba ne keríthessék”. Ha ellenben a gazdatársadalom megőrzi erejét, akkor nem fenyeget az a veszély, „hogy a polgári társadalom az oldott kéve sorsára jusson, és így lesz maga a polgári társadalom a legbiztosabb őre az államfenntartó erkölcsi erőknek”. Nem változott a vármegye politikai elitjének az uralkodóval illetve a monarchista államformával kapcsolatosan korábban megfogalmazott nézetrendszere sem, hiszen Zala megye a katolikus nyugati vármegyékkel együtt a legitimizmus fellegvárát alkotta. Ez logikus állásfoglalás volt, hiszen a monarchia intézménye a szentkorona-tanból következően a magyar alkotmányosság alapját jelentette. Ennek értelmezése szerint az 1867-es kiegyezéssel helyreállt az alkotmányos rend, ezért az uralkodóval való szembenállás okafogyottá vált. Az első világháború után a legitim magyar király, azaz a Habsburg uralkodó hatalomtól való megfosztását a konzervatív felfogás nem akceptálhatta. A körülmények kényszerítő hatása alatt elfogadták Horthy kormányzóságát, hiszen az 95 Zalai Közlöny, 1930. január 9. 96 ZVTB jegyzőkönyv, rendkívüli közgyűlés, 1932. január 5. sz. n.
