Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
58 ERŐS VILMOS külföldi munkák, már csak azért is, hogy Engels „Mark"-jának10 6 megállapításaival szembeszálljanak, a magán földtulajdon őseredetisége mellett törtek lándzsát.10 7 Ezek után a megjelenés előtt álló közgazdasági lexikon10 8 szerkesztői, mivel ilyen tárgyú szócikket nem tartottak mellőzhetőnek, jónak látták, mindkét felfogásnak helyet juttatni, hiszen Tagányi eredményeit nem volt, aki meg tudja cáfolni. így ő írta a lexikonba a magyarországi földközösség történetének immár valamennyire kiegészített és lekerekített összefoglalását,10 9 az eléje illesztett általános rész elkészítését pedig a jogász Navratilra11 0 bízták, aki az eredeti magánföldtulajdonról szóló fejtegetéseihez támogatásul Tagányit úgy idézte megbocsáthatatlan módon, mintha megállapításai ezt az ellenkező felfogást erősítenék.11 1 Ebből a visszatetsző szerkesztési és közlési módból nem következhetett más, mint Tagányi elkedvetlenedése. Elkeseredését csak fokozhatta, hogy egyfelől 1894-ben megjelent tanulmányának továbbfejlesztéséhez, melyben, amint mondta, még csak az első szükségre szorítkozott, hiába kért teljes mértékű előkészítés után is munkatársakat. Másfelől valóban fölfedezésnek számító munkája nem talált érdemleges visszhangra, sőt eredményeinek még megértése is hiányzott. Acsádynak a következő évtizedben nagy visszhangot keltő jobbágyságtörténete11 2 csak odavetve idézte, szinte pusztán az irodalmi hivatkozások teljessége kedvéért. Mindennek jóvátehetetlen következményeképp Tagányi, miután a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle11 3 szerkesztői tisztjétől is megvált, tovább már a néprajz felé fordult, a népi jogszokások gyűjtésére és feldolgozására összpontosította páratlan tudós felkészültségét. Azon már a végzet nem engedte keseregni, hogy később a marxista történetírás, bár érthető módon üdvözölte őt az ősi közös földtulajdon kimutatásáért, megbírálásával sem maradt adós. Molnár Erik helytelenítette,11 4 hogy a földközösséget — melyet ő, merev egyoldalúsággal, pusztán elsajátítási rendszernek volt hajlandó felfogni — Tagányi formai megjelenésében a földművelés módjával hozta összefüggésbe, noha ez utóbbit ő is tekintetbe vette, a nyomásos gazdálkodás teljes átértése nélkül. S Molnár bírálata a földközösség fogalom-összetételből pusztán a „föld"(tulajdona) iránt mutat érdeklődést, a közösség mibenlétéről nem ejt szót, nem ve-106 Engels felfogásához vö. Molnár Erik: Előszó. In: Tagányi Károly: A íoldközösség története Magyarországon. Budapest, 1950. 107 Vö. ehhez még Lánczy Gyula: A faluközösség eredete. Ósi család és tulajdon. Budapest, 1881; Laveleyele, Emile: A tulajdon és kezdetleges alakjai. Budapest. 1897. 108 Vö. Közgazdasági Lexikon. 1-3. köt. Halász Sándor, (szerk.) Budapest, 1898. 109 yg Tagányi Károly: A íoldközösség története Magyarországon. Budapest, 1894; Tagányi Károly: Falu- és íoldközösség. In: Közgazdasági Lexikon, I. 611-620. 110 A íoldközösség kérdéséhez vö. még Varga János: A íoldközösség megerősödése és bomlása a 18. században. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon. 1711-1790. Szerkesztette Spira György. Akadémiai Kiadó Budapest. 1952. 7^48. Ehhez Szabó István 1951-es kritikai megjegyzései vö. A harmadik út felé. i. m. 284. 111 Ua. 112 Vö. Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. II. centenáriumi kiadás. Szikra. Budapest, 1948.; Acsádyhoz alapvető Gunst Péter: Acsády Ignác történetírása. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1961. 113 Vö. ehhez Izsépy Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez. Századok, 1969/ 5-6. 1077-1103. 114 Vö. Molnár E.: Előszó, i. m.
