Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
BEÖTHY ÖDÖN ERDÉLYI FŐKORMÁNYBIZTOS 551 a töréspont Nagyenyed és Jára magyar lakosságának a román felkelők általi elpusztítása volt, ezt a traumát a teljhatalmú kormánybiztos már képtelen volt feldolgozni, ezért a betegségére hivatkozva lemondott. Beöthy helyett Kossuth egy erélyesebb kormánybiztost küldött Csány László személyében.5 Dolgozatomban Beöthy Ödön erdélyi működésének felvázolására teszek kísérletet, újabb források górcső alá vételével.6 Útban Erdély fővárosa felé. Beöthy Ödön első intézkedései a kinevezésétől Kolozsvárra érkezéséig. (1848. december 19.-1849. január 2.) Beöthy Ödön a délvidéki kormánybiztosságának átadása után Nagyváradra indult, ahová december 22-én érkezett meg. Rövidesen továbbment Erdély felé, útközben keserűen tapasztalnia kellett, hogy a december 19-én vívott győztes csúcsai ütközet után Riczkó Ignác ezredes, dandárparancsnok mindenféle kényszer nélkül visszavonult Feketetóra. Riczkót Bem azonnali előnyomulásra utasította. így a Riczkó-dandár december 21-én visszatért eredeti állomáshelyére, szerencsétlenségére azonban belefutott Beöthybe. A találkozásról Csutak Kálmán honvéd őrnagy így emlékezett: „Itt megjegyzendőnek vélem azt, hogy Beöthy Ödön mint teljhatalmú kormánybiztos jött, Erdélybe menendő, s Feketetónál a vendéglőben rövid időre betért, hová Ritzkó tiszti karát is behivatta, ki is Ritzkót az alatta álló tisztjei előtt illetlenül lehordta, mely eseten mindnyájan megütköztünk, mivel Beöthyt roszul ajánlá.” Beöthy utasította Riczkót, hogy nyomuljon előre december 24-én Bánffyhunyadig, ahol várja meg Bem rendeletét a további teendők iránt. Egyben szigorú vizsgálatot helyezett kilátásba a retiráló dandárvezér számára. Beöthy sem az elődjével Vay Miklóssal, sem Bem tábornokkal nem tudott találkozni, pedig a további munkájához erre feltétlenül szükség lett volna. Vay Nagybányára ment, ellenben Bemről csak sejtései voltak Beöthynek. Egyes információk szerint a tábornok Désen át Besztercére nyomult elő, mások szerint Kolozsváron összpontosította haderejét. Beöthy Szilágysomlyóról december 27-én indult Nagybányára, ahonnan a tábort szándékozott követni.7 5 Kővári, 1861. 152-153.; Hegyesi, 1885. 31. Hegyesi Márton álláspontját képviseli Irmédi-Molnár László is, Tóth Ágoston életrajzírója. (Irmédi-Molnár, 1938. 95.); Asztalos, 1928. 138-139.; Supka, 1985. 528-531.; Kovács, 1979. 89-90.; Egyed, 2010. 321. 6 Itt szeretnék köszönetét mondani Hermann Róbertnek, aki gazdag anyaggyűjtését rendelkezésemre bocsátotta, illetve Németh György főlevéltárosnak, a Magyar Országos Levéltár munkatársának az általuk nyújtott értékes és önzetlen segítségért. 7 MOL H.2. 7102/848. Beöthy Ödön jelentése az Országos Honvédelmi Bizottmány számára. Szilágysomlyó, 1848. december 26.; Hegyesi, 1885. 119.; A csúcsai dandár hadműveleteiről: Kovács, 1979. 64-70.; Riczkóról: Bona, 2000. 601-602.; Csutakról: Bona, 2000. 293.; Beöthy-Riczkó ügyről: Csutak, 1868. 136.; A visszavonulás tényéről Kossuth Hodossy és Sántha György Bihar megyei alispán jelentéseiből értesült. Kossuth számára megfoghatatlan volt, hogy a győztes csúcsai ütközet után, miért kellett visszavonulni, így Beöthy az előnyomulás kikényszerítésére utasította. (KLÖM XIII. 882-883. Kossuth levele Beöthy Ödönhöz. Budapest, 1848. december 25.); Vay Bem tábornok erőit követve feltehetőleg december 25-től Kolozsváron volt. 1849. január elsején ugyanis innen jelentette az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, hogy a hivatalát Beöthy megérkezéséig ellátja. (MOL H.113. 2432. Közli: Deák, 1943. 288.)
