Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
UTAK A „NÉPISÉGTÖRTÉNET"-HEZ: MÁLYUSZ ELEMÉR ÉS SZABÓ ISTVÁN 51 „Agrártörténeti tanulmányokat" és „A parasztság története a kapitalizmus korában" című nagy lélegzetű vállalkozást, sőt posztumusz munkaként jelent meg a magyar mezőgazdaság 1308-1514 közötti történetéről írt feldolgozása, szintén ebben a témakörben.7 5 Szabó a tanulmányokban a paraszti-jobbágyi élet számos, addig ismeretlen kérdését tisztázta, így alaposan elemezte pl. az 1351. évi törvényeket, az 1437-1514. évi parasztlázadást kiváltó okokat, a parasztság középkorvégi rétegződését, a jobbágy nemessé válásának lehetőségeit, az 1514. évi törvények hatását, általában a 16-18. századi paraszti helyzetet, egészen az 1848-as forradalomban bekövetkezett fordulatig (sőt azon túl is. vö. a kapitalizmuskori parasztság történetét fedolgozó kötet7 6 ). Itt kifejtett nézeteinek veleje, hogy a magyar jobbágyság helyzete a középkor folyamán inkább emelkedő volt. Bizonyítja mindezt vitája Székely Györggyel az 1351.évi törvények értelmezéséről,7 7 akivel szemben Szabó azt bizonyítja egyebek mellett, hogy a törvények nem a kilenced fizetésének, hanem beszedésének kötelezettségét mondják ki, tehát nem egy újabb súlyos terhet jelentenek a jobbágyra nézve, s inkább a nagybirtokosokkal szemben a köznemesség érdekeit fogalmazzák meg, általában is. Előbbiek ugyanis az 1348-49-es pestisjárvány után inkább könnyíthettek jobbágyaik helyzetén, hogy más birtokairól sajátjaikra csalogassák őket. Jelentős a törés és a visszaesés a paraszti helyzetben 1514 után, azonban semmiképpen sem beszélhetünk valamiféle elkanyarodásról, egységes kelet-európai modellről, netán „második jobbágyság"-ról (elsőről sem), hiszen részben (Vö. "A jobbágy birtoklása" c. tanulmány) a jobbágy számos jogosítvánnyal rendelkezett (irtásföld tulajdonjoga, szőlőbirtoklás, végrendelkezés joga, tulajdonának örökíthetősége, de a szökés is). Másrészt a termeltető nagybirtok nálunk nem fejlődött ki olyan nagy mértékben mint Kelet-Európa egyéb (porosz, cseh, morva, lengyel) területein,7 8 és a jobbágy számára számos a társadalmi emelkedést megnyitó opció kínálkozott, például mezővárosokba költözhetett, földesúri fennhatóság alatt nem lévő hajdúnak állhatott vagy végvári katonának szerződhetett, sőt a nemessé válás útjai sem voltak előtte lezárva. (Vö. pl. „A jobbágy megnemesítése, vagy az „Úr és paraszt a magyar élet egységében" c. kötetben megjelent tanulmánya)7 9 . Összességében Szabó István a magyar jobbágy 75 Vö. Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Budapest. 1948, illetve Szabó István (szerk.): Agrártörténeti Tanulmányok. Budapest, 1960; Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában (1849-1914) I—II. Budapest, 1965, valamint Szabó István: A magyar mezőgazdaság története a XIV századtól az 1530-as évekig. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1975. 76 Vö. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, i. m. 77 Vö. Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények. Századok, 88. évf. 1954. 497-527. Mindehhez vö. pl. MTA KK, Ms 5440/43. 1954. szept. 14. Mályusz lektori véleménye Szabó István 1351-es tanulmányáról. In: A harmadik út felé. i. m. 309-310. uo. és passim a vita körülményeiről, előzményiről és értelmezéséről is. 78 Vö. ehhez még Szabó István: A parasztság a magyarság történetében. Közzéteszi: Kósa László. In: Rácz István (szerk.): Szabó István Emlékkönyv. Debrecen, 1998. 55-70; valamint In: A harmadik út felé. i. m. 218-235. Ugyanott a jegyzetekben értelmezés és kommentár is a szöveg keletkezéséről. 79 Vö. Szabó István: Nemesség és parasztság Werbőczi után. In: Eckhardt Sándor (szerk.): Úr és paraszt a magyar élet egységében. 44-80. Budapest, 1941. (Ugyanez a tanulmány — némi változ-
