Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bodnár Krisztián: Milyen nemzetet, kinek és hogyan? Tanulmányok Magyarország történelméről, 1780-1948. Szerk. Dobszay Tamás, Erdődy Gábor, Manhercz Orsolya. ELTE BTK, Bp., 2012. 294 p. : [könyvismertetés] II/541

541 TÖRTÉNETI IRODALOM házassági kapcsolatok bővíthetik a fenti megyék nemességéről alkotott képünket, miként az is segíti a társadalomtörténeti elemzést, hogy a szerző a személynevek mellett rövidítve jelezte az adott személy társadalmi helyzetére, presztízscímére vonatkozó információkat is. Gálfi Emőke kiadványa egy eddig kevesek által használt forrást tárt a történészek elé, melyet a hiteleshelyek kutatói mellett többek között a település- és helytörténettel foglalkozók, genealógusok, társadalomtörténészek is haszonnal forgathatnak. Kádas István MILYEN NEMZETET, KINEK ÉS HOGYAN? Tanulmányok Magyarország történelméről, 1780-1948 Szerk.: Dobszay Tamás - Erdődy Gábor - Manhercz Orsolya Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Bp., 2012. 294 o. A 2012-es év egyik újdonsága volt a Milyen nemzetet, kinek és hogyan? című kötet, amelyben a Történelemtudományi Doktori Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történeti Programjának oktatói és doktoranduszai képviseltetik magukat egy-egy tanulmánnyal, és amely az előszóban megfogalmazottak szerint a nemzeti és polgári átalakulás kérdéseit vizsgálja. Összesen 27 írásmüvei találkozhatunk e kötetben, amelyek szerzői között ismertebb és fiatalabb kutatók nevét egyaránt megtalálhatja az olvasó, de az utóbbiakból akad kevesebb. A gyűjtemény tanulmányainak elrendezése első pillantásra kissé furcsa lehet, hiszen az írásokat a szerzők nevének ábécérendjében kapjuk. Ezzel valószínűleg el kívánták kerülni a szerkesztők, hogy az alkotók között bármiféle „rangsor" felállítására asszociálhasson az olvasó. Ugyanakkor viszont az alcímben egy időintervallumot is felállítottak, amelyen belül vizsgálták a problémát; a tanulmányok fent említett elrendezése ebből a szempontból kissé nehézkessé teszi a szerkesztők által kigondolt koncepció megértését, hiszen nyilvánvalóan nem könnyű a polgárosodás ívének megrajzolása, mivel az írásokat nem a témájuk időrendjében helyezték el egymás után. A szerzők kutatási köre változatos, ennek megfelelően műveik is a történettudomány különböző részterületeire vezetik el az olvasót; egyaránt találkozhatunk eszmetörténeti, köztörténeti, társadalomtörténeti, diplomáciatörténeti tanulmányokkal. Ez jól mutatja, hogy a polgárosodás és nemzetté válás témáját különböző nézőpontokból lehet szemlélni, és hogy eltérő területeken lehet vizsgálni, de ez a „sokszínűség" nem feltétlenül jelent pozitívumot. Ugyanis fennállhat annak a veszélye, hogy a mozaikokból nem áll össze egy egységes kép, és ennek elérését eleve megnehezít(het)i az a tény, hogy a kötet nem egy történeti időszakra koncentrál. Néhány mondat erejéig kitérnék a korszakolásra is. A kötetben szereplő tanulmányok nem arányosan fedik le az alcímben jelzett korszakot: az 1780-as évekről mindössze egyetlen mű szól, a reformkorról 7, az 1848-1920 közötti időszakról 6, a Horthy-korszakról 4, az 1945 utáni évekről ismét csak 4. Találkozhatunk olyan írásokkal is, amelyek nem köthetők egyértelműen egy-egy adott korhoz, vagy amelyek nagyobb etapot fognak át. Ily módon tehát a 19. század felülreprezentált, ami részben talán azzal magyarázható, hogy ekkor kezdődött el a polgárosodás alapjainak lerakása. 294 oldalon 27 tanulmány szerepel, ami azt jelenti, hogy átlagosan 10-11 oldal jut egy-egy témára. Ha ebből levonjuk a felhasznált források és irodalom jegyzékét (ami legtöbbször egy oldal, alkalmanként másfél vagy kettő is lehet), akkor kiderül, hogy meglehetősen korlátozott terjedelemben nyilvánulhattak meg a kutatók. Sajnos ez néha megfigyelhető a tanulmányokon is, jó néhány igényelne bővebb kifejtést is, amire a szerzőjüknek remélhetőleg a későbbiekben lehetőségük is nyílik. A terjedelmi korlátok okozta problémát esetleg azzal orvosolhatták volna a szerkesztők, ha kihagyják a kötetből azokat a műveket, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a nemzetépítés problematikájához, mert ilyenekre is találhatunk példát a gyűjteményben. Nincs lehetőségem az összes írást részletesen elemezni, ezért az általam fontosabbaknak tartottakról kívánok többet szólni, illetve azokról, amelyek ténylegesen a kötet főcímével állnak kapcsolatban. Cieger András a Liszt Ferenc és a politikai átalakulás Magyarországon 1867 után c. írásában több oldalról vizsgálja a híres művész és a polgárosodás közötti kapcsolatot. Utal arra, hogy ez bonyolult időszak volt, hogy Liszt személyét kik és hogyan próbálták felhasználni a saját céljaik érdekében, hogy viták zajlottak a főváros szerepéről (csak kereskedelmi és ipari központ legyen, vagy a térség civilizációs és hatalmi centruma). Pozitívum pl. a politikai eliten belül megbú-