Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kurecskó Mihály: Gutheil Jenő:Veszprém város okmánytára. Oklevelek a veszprémi érseki és káptalani levéltárakból, 1002-1523. (A veszprémi egyházmegye múltjából, 18.) Kiadásra előkész. Kredics László. Veszprémi Érseki és Főkáptalani Lvt., Veszprémi Érseki Kvt., Veszprém, 2007. 419 o. 16 színes fénykép ; Érszegi Géza, Solymosi László: Veszprém város okmánytára. Pótkötet, 1000-1526. (A veszprémi egyházmegye múltjából, 20.) Veszprémi Érseki és Főkáptalani Lvt., Veszprém, 2010. 559 o. 2 térkép II/529
TÖRTÉNETI IRODALOM Gutheil Jenő VESZPRÉM VÁROS OKMÁNYTÁRA Oklevelek a veszprémi érseki és káptalani levéltárakból (1002-1523). (A veszprémi egyházmegye múltjából 18.) Kiadásra előkészítette: Kredics László Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Veszprémi Érseki Könyvtár, Veszprém 2007. 419 o. 16 színes fényképpel Érszegi Géza - Solymosi László VESZPRÉM VÁROS OKMÁNYTÁRA Pótkötet (1000-1526). (A veszprémi egyházmegye múltjából 20.) Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár. Veszprém 2010. 559 o. 2 térképpel Régi adósságot törlesztett a magyar medievisztika azzal, hogy majd négy és fél évtizeddel a szerző halála után megjelent Gutheil Jenő (1887-1963) kéziratban maradt okmánytára. Miként a szerkesztői előszó írja, a kéziratot az 1970-es évek elején Kredics László készítette elő kiadásra. Már a '70-es években felmerült, hogy a gyűjtést és kiadást teljesebbé tegyék, egyrészt a más levéltárakban őrzött Veszprém városra vonatkozó oklevelekkel — mivel a szerző csak a Veszprémi Püspöki Levéltár és a káptalani levéltárak anyagait gyűjtötte össze —, másrészt a mai város területén fekvő valamennyi település okleveleivel, mivel a jeles történész alapvetően a középkori város és az azt közvetlenül körülvevő települések forrásaira koncentrált. Ez utóbbi gyűjtés és kiadás eredménye a címben jelzett második corpus, amely mind terjedelmében, mind a közölt oklevelek számában meghaladja az első kötetet. Gutheil Jenő betűhív átírásra törekedett, s ezt a kiadási elvet a kézirat szerkesztése során is meghagyták. Nem változtattak azon a közlési elven sem, hogy az átírt okleveleket egy szövegben publikálják az átíró oklevéllel, ennek köszönhetően a 215 sorszámmal ellátott oklevél valójában több, mint 260 oklevélszöveget tartalmaz. Ez a közlési mód ma már szokatlan, de segítséget nyújt a kutatóknak, hogy az ily módon közölt oklevelek jegyzékét külön függelékben felsorolják a kötet végén. Egyet lehet érteni azzal az elvvel, hogy az eredetiben fennmaradt oklevelek szövegeit, amelyeket a káptalani levéltáros csak újkori másolatból ismert, az eredeti oklevél szövege alapján publikálták. Az okmánytárat egy minden tekintetben korszerű, 70 oldal terjedelmű név-és tárgymutató zárja, amelyet nem a kéziratból vettek át, hanem jelen kiadáshoz készítettek. Gutheil Jenő kéziratának gondozása során Érszegi Géza és Solymosi László — a szekesztői előszó tanúsága szerint — már a '70-es években javasolta a kézirat bővítését, kiegészítését. Ennek eredményeként született meg a pótkötet, amely szerkesztési elveiben meghaladja az első kötetet. A 303 sorszámozott oklevél valójában ebben a kötetben is több oklevélszöveget takar, ugyanis az egyes oklevelek szövegváltozatait kéthasábos formában adták közre, nagyban megkönnyítve ezzel a filológiai célú kutatásokat. Az egyes okleveleket magyar nyelvű fejregeszták vezetik be, majd következik az oklevél állapotának leírása, a fellelhető példányok, majd a kiadások felsorolása és az esetleges szövegkritikai megjegyzések. A pótkötetet is egy korszerű név- és tárgymutató zárja. Mindkét kötet erénye, hogy a források pontos azonosításához megadják a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Gyűjteményének és Diplomatikai Fényképgyűjteményének (DL-DF) számát. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy minden tekintetben igényes forráskiadványok láttak napvilágot, mely ha nem is a nagyközönség, de a szűkebb szakma számára mindenképp nagy haszonnal forgatható — ez utóbbi kitétel annak a ténynek szól, hogy a „nagyközönség" még magyar nyelvű regesztákat sem olvas nemhogy latin nyelvű forrásokat. Örvendetes tény, hogy van még műhely, szándék, kiadó és nem utolósorban pénz teljes szövegű latin források megjelentetésére. Kurecskó Mihály
