Századok – 2013
FIGYELŐ - Skorka Renáta: Az alapító, a copfos és a harmadik - a Regesta Habsburgica újabb kötetének margójára II/523
526 FIGYELŐ gyar kutatás is osztja ezt a nézetet, tetézve azzal az állítással, hogy a szövetségesek háborújuk céljaként egyenesen a császár megbuktatását tűzték ki.1 3 A magyar anyakirályné becsületének védelme azonban aligha állította volna hadrendbe a Habsburg hercegeket. Még akkor sem, ha az 1356-ban tíz esztendőre megkötött osztrák-magyar kölcsönös segítségnyújtási szerződést nagyvonalúan értelmezzük, és a császár borgőzös megjegyzéseit a magyar fél elleni támadásnak, vagy károkozásnak tekintjük.1 4 Az 1361 decemberében kötött pozsonyi megállapodás kevésbé ismert szereplője az a Meinhard herceg, aki V (Brandenburgi) Lajos szeptemberben bekövetkezett halála után megörökölte Tirolt és a Felsőbajor Hercegséget.15 Rudolf rögvest meglátta a helyzetben rejlő lehetőséget, nyomást gyakorolva az ifjúra és anyjára, Margit tiroli grófnőre, 1361 őszére elérte a tartományra vonatkozó Habsburg jogok írásba foglalását.1 6 V Lajos testvérei, István alsóbajor herceg valamint VI. Lajos és Ottó brandenburgi őrgrófok megpróbálták menteni fivérük örökségét, s hamar pártfogóra találhattak a Luxemburgokban, akiket 1341-ben Margit — felrúgva a János Henrikkel kötött házasságát — elkergetett Tirolból.17 Az 1362-ben kibontakozó viszály fő oka tehát a tiroli örökség ügye lehetett, mely álláspontunkat erősíti IV Károly kancellárjának, Johann von Neumarktnak 1362-ben írott levele, mely arról tájékoztat, hogy a magyar uralkodóhoz folyamodó (ad regem Ungarie volatum fecit) Rudolffal szemben a császár és az oldalán álló brandenburgi őrgróf valamint más bajor hercegek igen kedvező helyzetben vannak.18 Az 1362. esztendő háborús eseményeit Pór Antal feldolgozása nyomán ismerjük,1 9 az év folyamán egymással többször találkozó Rudolf osztrák herceg és Lajos magyar király megállapodásai a fennmaradt források alapján jól nyomon követhetők. Nem ismert olyan okmány, amely arról tanúskodna, hogy a találkozók valamelyikén Rudolf öccsét, Albert herceget eljegyezték volna Lajos unoka-12 L. Johann Friedrich Böhmer ide vonatkozó megjegyzése: http://www.regesta-imperii.de/id/ 1361-12-31_1_0_8_0_0_7133_360 (Letöltve: 2013. 03.08.). Az Erzsébet anyakirálynét ért sérelemről 1. Pór A.: Nagy Lajos i. m. 432^33., Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában. Bp. 1987. 214. 13 Pór A.\ Nagy Lajos i. m. 432^136. 14 I. (Nagy) Lajos — ellentétben az osztrák történeti munkákban rendszeresen felbukkanó 1355. évi dátummal — 1356. január 9-én kötött Bécsben egyezséget és szövetséget II. (Bölcs) Albert osztrák herceggel. A megállapodás nem egy korábbi egyezmény megerősítése, avagy megújítása, hanem egy olyan új szerződés, mely az érintett feleket, s haláluk esetén utódaikat a megkötés napjától számított tíz esztendőn át kölcsönös segítségnyújtásra kötelezi abban az esetben, ha a másikat illetőleg annak utódait és országát támadás és kár érné. A szövetségesek kikötötték azt is, hogy Kázmér lengyel király ellenében senkit sem támogatnak. A szerződés szövegét 1. Steyerer, Com. 186-187 15 V (Brandenburgi) Lajos eredetileg brandenburgi őrgróf is volt, azonban 1349-ben teljes Felső-Bajorországért cserében lemondott az őrgrófságról két fivére, VI. Lajos és V Ottó javára V ö. Ludwig Holzfurtner. Die Wittelsbacher. Staat und Dynastie in acht Jahrhunderten. Stuttgart 2005. 94. 16 Krieger, K-F.: Die Habsburger i. m. 136. 17 Margit tiroli grófnő 1336-ban örökölte meg apjától a Tiroli Grófságot. Férjével 1341-ig közösen kormányoztak, ekkor azonban elűzte a tartományból János Henriket és az öccse segítségére siető IV Károlyt, majd 1342-ben összeházasodott Bajor Lajos német király fiával, Brandenburgi Lajossal. A korszakban Margarethe Maultasch néven elhíresült asszony nem túl hízelgő ragadványnevét a Luxemburg családnak köszönhette V ö. Niederstátter, A.: Die Herrschaft i. m. 136-138. 18 Acta Imperii Selecta. Urkunden deutscher Könige und Kaiser mit einem Anhange von Reichssachen. Gesammelt von Johann Friedrich Böhmer. Innsbruck 1870. 754. 19 Pór A.: Nagy Lajos i. m. 432^40.