Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
520 PÓSÁN LÁSZLÓ zatok, ami természetesen tükröződött az árakban. Hermann Vogel, a Német Lovagrend königsbergi fősáfárja 1438. szeptember 2-án azt írta Reval város magisztrátusának, hogy Heinrich Wattenscede revali kereskedőnek 350 márkát adott, aki ezért az összegért cobolyprémet szállít a Rendnek Novgordból. Az árut a következő megosztásban kérte: 300 márkáért a piacon kapható szokásos szőrméket vegye meg, 50 márkáért azonban a különlegesen jó minőségű prémeket kell szereznie, a legjobbakat, amit csak kapni lehet Novgorodban.150 1417. január 7-én Dorpat város tanácsa arról tájékoztatta Reval magisztrátusát, hogy Révaiból hamis vasat szállítottak eladási célból Dorpatba. Azt állították az áruról, hogy svéd vas (ún. osemund), de valójában csak hitvány minőségű, más vas volt. Dorpat arra kérte Révait, hogy vizsgája ki az ügyet, és a csaló kereskedőket vonja felelősségre.15 1 A jó minőségű svéd vas iránti nagy kereslet és magas ár csábított alkalomadtán egy-egy kereskedőt a csalásra.15 2 A kereskedelmi forgalomba került réz esetében is lehettek minőségi különbségek, mert egy 1436. március 9-i feljegyzés szerint Warmbolt von Stenre a danzigi törvényszék előtt elismerte, hogy Hinrich Heyce-től Vá Last jó minőségű svéd rezet vásárolt hitelre.153 Végül még egy, a témához tartozó, ám mégsem a szó szoros értelmében vett árucikkről kell szólnunk, ami a középkori kereskedelemben már nélkülözhetetlen szerepet játszott: a pénzről. Nem csak a különböző termékeket, árukat hamisították, vagy követtek el velük csalást, hanem gyakran magát a pénzt is. A pénzt éppen az tette pénzzé, értékmérővé, hogy a pénzkibocsátó szavatolta, illetve meghatározta a nemesfémből kivert pénzérmék törvényes súlyát és finomságát, névértékét, vásárlóértékét, végső soron a gazdaságban betöltött szerepét. A pénzkibocsátás, pénzverés így az uralkodók, fejedelmek, tartományurak „hatalmának teljességét", a szuverén hatalmat alkotó jogok között szerepelt.15 4 Ebből következően a pénzhamisítás főbenjáró bűnnek minősült és a mindenkori territoriális hatalomgyakorló bírói illetékessége alá tartozott. 1344. április 22-én kelt levelében például III. Edward angol király megerősítette, hogy azokért az árukért, amit Hildebrand Beresward német kereskedő hozott eladni Angliába, két angol kalmár hamis pénzzel fizetett, ezért ígéretet tett a bűnösök felelősségre vonására.155 Egy évvel korábban, 1343. szeptember 10-én III. Edward levélben kérte Gent, Brügge és Ypern városok hatóságait, hogy büntessék meg Konrad Brakels német kalmárt, aki adóslevelet hamisított Tidemann Limberg nevére.156 A középkori Poroszországban egyedül a Német Lovagrend verhetett pénzt,15 7 így a pénzhamisítással kapcsolatos ügyeket mindig neki kellett jelenteni, és ezekben ő járt el. A Liber Scabinorum Veteris 150 HUB VII. 1. 383. sz. 151 LUB VI. 2535. sz. 152 A keresletre vonatkozóan vö. pl. HUB VII, 1. 101. sz. (1435. május 20.); HUB VII, 1. 15. sz. (1434. március 25.) 153 HUB VII.l. 177. sz. 154 Pósán László: A Német Lovagrend pénzügypolitikája. Debrecen 2000. 7. 155 HUB III. 27. sz. 156 HUB III. 14. sz. 157 PUB 1.1. 105. sz.