Századok – 2013
MŰHELY - Gál Judit: IV. Béla és I. Uroš szerb uralkodó kapcsolata II/471
IV. BÉLA ÉS I. UROS SZERB URALKODÓ KAPCSOLATA 479 szláv 1259-ben újra megtámadta Bulgáriát, és a harcokban az ország északnyugati részét sikerült megtartania.8 1 Eközben, az 1240-es évek közepétől, Szerbia és Raguza viszonya egyre feszültebbé vált. A konfliktusnak egyrészt egyházi,8 2 másrészt gazdasági okai és céljai is voltak, ahogyan erre Konstantin Jirecek is rámutatott.8 3 Raguza számárajelentős csapás volt, hogy 1247-ben elvesztette egyházi hatalmát Bosznia felett, amely a kalocsai érsek alá került.8 4 Ugyanebben az évben Bar egyházi státusza miatt Szerbia és Raguza konfliktusba keveredett. A város szerb területen feküdt, így Urosnak is érdekében állt, hogy az ország latin rítusú részei egy Szerbián belüli érsekség alá tartozzanak. Raguzát hátrányosan érintette az is, hogy Szerbia privilegizált latin rítusú közösségei, amelyek között jelentős számban voltak raguzaiak, nem Raguza, hanem Cattaro alá tartoztak.8 5 A város, amikor 1247-ben elhunyt Bar érseke, igyekezett elérni a pápánál, hogy ismerje el Raguza hatalmát Bar felett, de nem járt sikerrel. A pápa egy hozzá közel álló személyt, Giovanni Carpinit86 ültette Bar érseki székébe.8 7 1252-ben elhunyt Carpini, s Raguza újra megpróbált érvényt szerezni követeléseinek: ez alkalommal sikerült is kieszközölnie egy pápai meghallgatást. Ennek eredményét Uros nem várta meg, hanem sereggel vonult Raguza ellen, Bar pedig elutasította az esetleges külső, azaz raguzai befolyás megerősödését.88 Urost Raguzával szemben a tengermelléki régióban területeket birtokló bátyja, a korábbi király, Vladislav is támogatta.89 Raguza szövetségesei között szerepelt a Ninoslav boszniai uralkodó, akivel 1249-ben kötöttek egyezséget.9 0 A következő raguzai szövetségkötésre 1253-ban került sor a régi hatalmát visszaszerezni kívánó Bulgáriával,9 1 majd 1254-ben Radoslav zahumljei kenéz is csatlakozott hozzájuk.9 2 A magyar befolyás kérdése ez utóbbi esetben merülhet fel, hiszen Radoslav a magyar király hűbéresének vallotta magát.9 3 Lehetséges azonban, hogy ebben az esetben elsősorban Rosztiszláv magánakciójáról lehet szó, tényleges magyar részvételről ugyanis nem szólnak a források.9 4 81 Kristó Gy.: Magyarország története i. m. 242. 82 Harris, R.\ Dubrovnik i. m. 50-53., Corovic, V: Istorija Srba i. m. 127-128. 83 Jirecek, K.: Istorija Srba i. m. 179. 84 Harris, R.: Dubrovnik i. m. 53. 85 Fine, J. V. A.: The late medieval Balkans i. m. 141. 86 Giovanni Carpini 1245 és 1247 között a tatárok között volt pápai legátus, és megírta a tatárok történetét. Miután visszatért a legátusi megbízásából IV Ince pápa Bar érsekének nevezte ki. Carpini jelentősségét mutatja, hogy egy 1255 és 1260 egy névtelen domonkos vagy ferences szerzetes által írt „Descriptiones terrarum" című munkában Carpini egykori érseki székhelye az egyetlen megemlített város, 1. Dusán Kovac - Radivoj Radié: Iz karakoruma u Bar. Zbornik radova za Vizantoloskog instituta. 37. (1998) 251. 87 Fine, J.V A.: The late medieval Balkans i. m. 139. 88 Istorija srpskog naroda I-VI. Ured. Sima Cirkovic. Beograd 1982. I. 348. 89 Monumenta 35. 90 Monumenta 32-34. 91 Vinko Foretic: Povijest Dubrovnika do 1808 I-II. Zagreb 1980. I. 86. 92 Uo. 87. 93 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 229. 94 Fine, J. VA.-. The late medieval Balkans i. m. 137.
