Századok – 2013
MŰHELY - Ternovácz Bálint: A szerémi latin püspökség alapításának és korai történetének vitás kérdései II/457
458 TERNOVÁCZ BÁLINT rály kezén levő Marchiát — vagy ahogy all. század végétől nevezték: Szerémet — megosztó egyházmegyei határvonal nyugati oldalára a pécsi egyházmegye, keleti oldalára pedig a bácsi (kalocsai) érsekség terjesztette ki lelki joghatóságát (ezzel párhuzamosan a világi közigazgatás tekintetében a nyugat-szerémi területekre Baranya, a keletiekre Bács vármegye terjeszkedett ki).6 Györffy György szerint a Szerémség területén az Árpád-korban jelentős görög hitű lakosság élt. Úgy vélte, hogy számukra itt már valamikor 867 után görög rítusú püspökség létesült a sirmiumi vértanú, Szent Ernye (Irenaeusllrineus) tiszteletére, és hogy ez a püspökség aztán évszázadokon keresztül fennmaradt egészen addig, míg Magyarország 1071/1072-ben elfoglalta a Szerémséget. Györffy szerint egyfelől a görög püspökség ekkor költözött Bácsra, másfelől 1229-ben ennek a szerémi görög püspökségnek a romjain jött létre a latin rítusú szerémi püspökség.7 Ezt az elméletet Kristó Gyula cáfolta meg. A 9. századi szerémi görög püspökség tartós fennmaradására nincsenek adataink, így nem valószínű, hogy ez még 1071/1072-ben is létezett. Magyarországon a 11. század közepétől görög rítusú egyházi intézmények nem jöttek létre. Szintén lehetetlen, hogy a bácsi egyházmegyében már all. század végén megvalósult a latin és a görög egyházak uniója, hiszen a pápaság csak 1089-ben tűzte napirendre a keleti és a nyugati egyház egyesítését, és III. Ince pápa még 1204-ben is csak megvalósítandó feladatként szólt a magyarországi görög egyházak latinosításáról.8 A szerbek, majd a bolgárok egyházi szövetsége Rómával (amellyel a nándorfehérvári és barancsi görög rítusú püspökségek a nyugati egyház fennhatóság alá kerültek) csak 1204 és 1261 között állt fenn, az únió rövidségét az ortodox szerzetesek (például Szent Száva) eredményes térítőtevékenysége magyarázza.9 Bizánc nem nyugodott bele a Szerémség elvesztésébe, 1150-ben visszafoglalta a területet,1 0 de III. Béla 1180-ban vagy 1181-ben újra Magyarországhoz csatolta azt.11 A magyar király 1182 ősze előtt elfoglalta Bizánctól Nándorfehérvárt és Barancsot is. Ezeket a területeket abban az időben Túlsó-Szerémségnek, Sirmia Ulteriornak nevezték (e vidék nagyjából megfelel a későbbi macsói bánságnak), míg a Száva bal partján fekvő részt Innenső-Szerémségnek, Sirmia Citeriornak. Amikor Margit hercegnő, III. Béla leánya 1185/1186 fordulóján feleségül ment Angelosz Izsák bizánci császárhoz, hozományul kapta a frissen elfoglalt észak-balkáni, Morava-menti területeket Nándorfehérvár és Szófia között, cserébe Izsák elismerte III. Béla horvát, dalmát, szerémi és boszniai hódításait.12 Margit, miután Bizáncban három férjet eltemetett, Kolo-6 Kristó Gy.: Vármegyék i. m. 456., Kristó Gyula - Takács Miklós: Szerémség i. m. 643. 7 Györffy György: A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása I. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei 2. (1952) 325-340. 8 Kristó Gy.: Vármegyék i. m. 448. 9 Gyetvai Péter: Egyházi szervezés főleg az egykori déli magyar területeken és a bácskai Tisza mentén. (Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae VII.). München 1987. 55. 10 Makk Ferenc: Magyar külpolitika 896-1196. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 2.) Szeged 1996. 188. 11 Uo. 213. 12 Uo.
