Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411
416 BLAZOVICH LÁSZLÓ Erre következtethetünk a Sváb tükör tartományi jogának 163. artikulusából: „Ha egy férfi minden gyermekét kiházasította, akkor az ingó vagyonát annak adja, akinek akarja, ameddig meg tudja tenni. Ha azonban a halálos ágyán fekszik, akkor a vagyon fölött csak úgy rendelkezhet, ahogyan fentebb elmondtuk."2 4 Esetünkben az atyánál maradt ingóságok nagyobb része, úgy véljük, a szerzett javak közé tartozhatott. A jogkönyvekben több artikulus szól az utódok, lemenők nélkül véget ért házasságról. Az eddig ismertetett két jogkönyv sem marad ki a sorból. A Szász tükör a tartományi jog 22. artikulusában szól erről, a Sváb tükörnek pedig a 25ab artikulusaiban mindezt fő forrásával egybecsengően találjuk meg,2 5 amely az özvegy és az örökösök közötti osztozás formáját írja le, és az özvegy számára szigorú feltételeket állít. Az örökösök tanácsával kell megrendeznie a temetést, akik a szomorú esemény után ott maradnak a birtokon. A hagyatékból előbb a szolgák bérét fizetik ki, majd osztoznak az asszonnyal az ingóságok felett, amelyeket tételesen felsorol a szabály. Az ingatlanokról nem esik szó, mert, mint ismeretes, a kard-rokonok, a férj oldaláról öröklik a földet, a guzsalyé pedig, az asszony oldaláról csak akkor, ha nincsenek a férj oldaláról rokonok, illetőleg ők az asszony után örökölnek majd annak elhunyta után. Az öröklés törvényes úton és végrendelet által történhetett meg. Ez utóbbi során az örökhagyó a halála esetére szóló, egyoldalú és visszavonható rendelkezést tesz. A végrendelet a 13. században terjedt el. A Szász tükör még nem, a Sváb azonban már ismeri az öröklés végrendeleti formáját. A tartományi jog 22. artikulusa leírja, hogy aki végrendelet útján szeretné egy rokonára hagyni birtokát, az éppen úgy, mint a haszonélvezet esetében, adjon neki e szándékáról egy oklevelet, vagy ezt bírója, esetleg ura előtt tanúk jelenlétében szóban tegye meg. Ha rendelkezését teljesen tartóssá kívánja nyilvánítani, határozzon meg számára a birtokból jövedelmet. A birtokos, birtok és birtokjog háromszögében e lépéssel a birtok feletti birtokjogot biztosítja számára. Az örökösök — ha akarnak — felléphetnek a rendelkezéssel szemben, ha nem teszik, elvesztik jogukat. A rendelkezést tevő szükség esetén visszaveheti a birtokot, illetőleg a javadalmazott elveszítheti azt, ha méltatlanná válik rá. Végül a jogkönyv szerzője így rendelkezik az öröklés utolsó mozzanatának formai kellékeiről: „Az átadást akkor mondják tartósnak, ha az a bíró előtt történik, vagy akkor, ha írásba foglalják. A legtartósabb azonban az, amelyik a birtokba való bevezetéssel játszódik le."2 6 A Tükör szerzőjétől nem várhatjuk el, hogy a végrendelet pontos megfogalmazását adja, azonban annak kellékei megtalálhatók benne: az írásbeliség, vagy hivatalos fórumon tanúk előtt tett szóbeli nyilatkozat, a rendelkezés visszavonásának lehetősége és az utódok által a rendelkezés elleni fellépés biztosítása. 24 „Ist daz ein man alle sine kint auzgestivret hot die weil es sich vermac daz varnde gut geit er wem er will, kvmpt er an daz totbette er mac da mite nicht wan als vor gesprochen ist." - Swsp. Tj. 163. sz. 25 Ssp. Tj. 22. 1-5. sz., Swsp. Tj. 25ab. sz. 26 „die gäbe haizet stete die vor dem richter geshiet, die heizet auch stete die mit de shrift, die ist aller stetest die mit der gewer" - Swsp. Tj. 22. sz.