Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
AZ ÁRPÁDOK KORAI DINASZTIKUS KONFLIKTUSAI 407 nika alapján emendálni a 14. századi krónikakompozíció szövegét, illetve hogy nem torzította-e el maga Thuróczy az általa ismert krónikaszöveg tartalmát?131 Az óvatosság már csak azért is indokolt, mert a Thuróczy-krónika kínálta szövegvariáns sem nyújt megnyugtató választ a textus eredeti értelmére. A problémák az ut unam haberet cum omnibus militibus szövegrészlettel kezdődnek, amely — a Mályusz-féle emendáció szerint — a király saját maga és katonái számára fenntartott részét jelentené. Ez azonban annyiban gyanút kelt, hogy míg Vid és Ilia részei secunda illetve tertia pars néven szerepelnek, a királynak és összes katonájának adandó rész nem prima pars néven tűnik elénk a szövegben. Mindemellett a kontextus szempontjából is kétséget ébreszt a szöveg ilyen irányú értelmezése. Furcsa ugyanis, hogy amíg az egész történet középpontjában az áll, hogy a király emberei Géza és Salamon rovására „többletbevételhez" jutnak, azaz Vidnek és Iliának saját rész jár, a király által a Nándorfehérvárnál elszenvedett presztízsveszteség miatt megbüntetni kívánt Gézának úgyszintén egy, igaz, negyedik rész, míg a király egyet birtokolna, de azt meg kellene osztania összes katonájával. Ez már csak azért is furcsa lenne, mert más, 12. század eleji forrásból ismert, hogy az uralkodók inkább megosztották a zsákmányt a katonáikkal, mintsem hogy velük együtt kapjanak egy részt.132 Sőt, az uralkodóknak illett adni a zsákmányból a társadalom különböző szereplőinek, miként ez a Karoling-kortól kezdve számos forrásban nyomon követhető.13 3 Nézetünk szerint azonban, elfogadva Mályusz Elemér elképzeléseit arról, hogy a Thuróczy-krónika alapján egy jobban értelmezhető szöveget kapunk, létezhet egy másik, a szöveg jelenleg olvasható állapotának megfelelően csak szigorúan hipotetikus megoldás is, amely új interpretációs lehetőségeket nyit meg a zsákmányfelosztás történetével kapcsolatban. Ha abból indulunk ki, hogy a krónika eleve nem említette a Salamonnak járó részt, akkor a helyzet az, hogy a király felrúgta a régi, még Béla és András idejére visszanyúló megoldást, mely szerint a családon belül kétharmad-egyharmad arányban kell megosztani a javakat. Rokona helyére saját embereit tette, s Gézát csak a zsákmányból a vitézeknek járó részből részesítette, azzal a szándékkal, hogy a herceg egy részt birtokoljon az összes katonával {ut unam haberet cum omnibus militibus). Ezzel Gézát gyakorlatilag lefokozta a vitézek szintjére, mintha alávetett lett volna a királynak, s helyére két olyan személyt tett, akik nem tartoztak a családhoz. Hogy ez nem teljesen lehetetlen elképzelés, arra a király és a hercegek közötti feszült dráma csúcspontján, a mogyoródi csatát követő események adják meg a választ, amikor is a László szájába adott szavakból kiderül, hogy Vid sem a hercegek ivadéka nem volt, sem a királyok törzsökéből nem származott, s ennek ellenére áhítozott a hatalomra.134 A Vid ispán birtokán történt osztozkodás tehát, hasonlóan a várkonyi jelenethez, nézetünk szerint a „vájt fülű" közönség számára író-131 Gerics József: Szent László uralmának vitás kérdései a legendában és krónikában. Aetas 1994/1. 28-35., itt 28-29. 132 „Sed de Dei misericordia vestraque probitate comperta convadatis, si iactancias et promissiones in prédis dividendis et in conviviis meis habitas ad memóriám redicatis..." - Pl. Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum, i. m. I. c. 7. 24. 133 Számos példával illusztrálva 1.: Reuter, T.: Medieval Polities i. m. 237-239. 134 Képes Krónika i. m. 81. illetve 525. jz.
