Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
404 BAGI DÁNIEL de a katonái nem, és másnap, uruk tudta nélkül átmentek a szászok táborába, ahol nekiláttak szétverni I. Ottó hadseregének szállását. Vilmos, hogy megfékezze saját emberei magánakcióját, megkérte az őt az eseményekről értesítő Conót, hogy vigye el a kardját és mutassa meg a katonáknak, akik erre csendben elhagyták a szászok szállását.11 9 A jelenetet a kutatás megkísérelte közvetlenül összefüggésbe hozni azzal, hogy I. Vilmos normandiai herceg ragadványneve Hosszúkardú volt,12 0 ám inkább azok az értelmezések állhatnak közelebb az igazsághoz, hogy Cono az uralkodó szolgálatában járt el, és e minőségében vitte és mutatta fel Vilmos kardját.12 1 Végül arra, hogy a kard egyúttal világosan kifejezte a két fél közötti rangkülönbséget is, álljon itt egy szemléletes történet Reimsi Richer tollából. Elmondása szerint II. Ottó német-római császár és Capet Hugó herceg találkoztak, hogy tárgyalásokat folytassanak. A tárgyalás előtt Ottó mindenkit kiküldött a teremből, s a kardját letette egy székre. A beszélgetés végeztével felkelt, a kardot otthagyta, és megkérte Hugót, hogy menjen vissza érte és hozza utána. Ezzel a jelenlevők számára nyilvánvaló jelét adta annak, hogy Hugó Ottó vazallusa lett. A gesztus szimbolikus erejét leginkább a Hugó herceget tolmácsként kísérő orléans-i püspök értette meg, aki azonnal kikapta a kardot Hugó kezéből, és maga vitte Ottó után.122 Visszatérve a 92. krónikafejezethez, megállapítható: korántsem biztos, hogy a korona és kard szembeállítása csak a koronázási ordók szemszögéből értelmezhető. Ugyancsak kérdéses, hogy a kard csak a katonai feladatok ellátásának szimbóluma-e. A fenti példák alapján látható, hogy a Karoling-kortól kezdve, amikor a kard még meg sem jelent a koronázási ordóban, az uralkodók a családi vagyon részeként rendelkeztek a koronáról, a kardról és a többi jelvényről illetve öltözékről, s ezeket egyetlen személyre hagyták rá, nem osztották meg. A kard külön szerepeltetése általában az alárendeltség szimbóluma volt. 119 „Tunc Willelmus ensem...dédit Cononi, ut indicio exeundi deferret eum et ostenderet legioni domibus residenti domosque adhuc dissipanti. Quum autem Cono iterum festinans illis occurreret, ensemque Willelmi ducis...illis demonstraret, continuo non modo adquiescunt, verum summissio voltu proclivi contra ensem, domos dimiserunt, seseque nimium in exitu opprimentes, sine murmure ad suum ducem reverterunt." - De moribus et actis primorum Normanniae ducum i. m. c. 52. 197. 120 Leah Shopkow. The Carolingian World of Dudo de Saint Quentin. Journal of Medieval History 15. (1989) 19-37., különösen 32-33. 121 Hermann Kamp: Die Macht der Zeichen und Gesten. Öffentliches Verhalten bei Dudo von Sai.it-Quentin. In: Formen und Funktionen öffentlicher Kommunikation im Mittelalter. Hg.von Gerd Althoff. (Vorträge und Forschungen 60.). Stuttgart 2001. 125-156., itt 135. 122 „Otto gloriam sibi parare cupiens, ex industria çgit, ut omnibus a cubiculo regio emissis, eius gladius super sellam plectilem deponeretur. Dux etiam solus cum solo episcopo introduceretur, ut rege Latiariter loquente, episcopus Latinitatis interpres, duci quicquid diceretur indicaret. Introgressi igitur a rege ingenti favore excepti sunt. Rex iniuriarum querelam deponit. Et osculum dans, gratiam sui favoraliter amico impertit. Post multa colloquia de amicicia habenda, cum rex exiret, gladiumque respiciens peteret, dux paululum a se discedens se inclinavit ut gladium tolleret, ac post regem ferret. Hac enim causa super sellam relictus fuit, ut dum dux cuntis videntibus gladium ferret, in posterum etiam se militaturum indicaret. Episcopus vero duci consulens, gladium ab eius manu rapuit, et ipse deferens post regem incessit." - Richeri historiarum IUI. Ed. Harmut Hoffmann. MGH SS 38. Hannover 2000. III. 84-85., 217-218.
