Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
AZ ÁRPÁDOK KORAI DINASZTIKUS KONFLIKTUSAI 391 említett III. Boleslaw és Zbigniew nem tudott megegyezni a hatalom megosztásában. A vita 1106-ban nyílt háborúskodásba torkollott, melyben Boleslaw magyar és rusz katonai segítséggel végül is legyőzte testvérét.46 A katonai győzelem után a két fivér a püspökök közvetítésével Gnieznöban találkozott, ahol is Zbigniew esküvel ismerte el, hogy testvére hatalma alá vetette magát,4 7 s ami még lényegesebb: az addig atyai örökségként bírt Mazóviát már vitézként és nem úrként (sicut miles, non ut dominus) kapta vissza testvérétől.48 A birtokok visszaszerzésének lehetősége persze az alávetést elfogadó félnek is érdekében állt. Thietmar elmondásából ismerjük saját nagyapja, Liuthard történetét, aki miután meghódolt I. Ottó császár előtt, visszakapta birtokait, amivel a császár demonstrálhatta, hogy Liuthard ténylegesen a hatalma alatt állt.4 9 Az alávetést vállalók tehát elkerülhették a fizikai megsemmisítést és joggal reménykedhettek birtokaik visszaszerzésében, ám tudomásul kellett venniük, hogy csak egyszer állt módjukban élni a deditio lehetőségével. III. Ottó például 999-ben elutasította a római Crescentius megadását - az ügy-hátterében az állhat, hogy Crescentius egyszer már alávetette magát az uralkodónak.50 A deditio további következménye volt, hogy az alávetettek a megadással egyidejűleg lemondtak a további lázadás és ellenállás jogáról: ha egyszer bocsánatot nyertek, nem folytathatták addigi magatartásukat.5 1 Különösen súlyosan esett a latba, ha a megadást eleve csalárd szándékkal vállalták, mert csak időt akartak nyerni, hogy felkészüljenek a további ellenségeskedésre. Jól példázza ezt Regino prümi apát egyik története, melyben Gyermek Lajos, miután rájött, hogy Babenberg Adalbert eleve hamis szándékkal vetette alá magát, mert csak időt akart nyerni, börtönbe vettette a csaló ellenfelet.52 Bár az alávetés rituális hagyománya — legalábbis az elbeszélő források tanúbizonysága szerint — túlélte korát, és a 12. század végéig töretlenül fennmaradt,5 3 az intézmény all. század második felére „válságba került". Egyrészt a deditio vállalásával már korántsem volt biztos, hogy vissza lehet szerezni a régi hatalmi és birtokpozíciókat, másrészt — Gerd Althoffot idézve — „egyetlen konfliktust lezáró alávetés sem végződött tényleges kibéküléssel."54 Voltak, akik 46 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum. Ed. Karol Maleczyriski. Monumenta Poloniae Historica ns. 2, Cracoviae 1952. c. 39. 108-109. 47 „Tunc primum inferiorem se fratre reputavit, tunc iterum se nunquam fratri fore contrarium, se in cunctis obediturum ... coram omnibus adiuravit." - Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum i.m. II. c. 38. 108. 48 Galli Anonymi chronicae et gesta ducum sive principum Polonorum i. m. II. c. 38. 109. 49 Thietmari Merseburgensis episcopi Chronicon i. m. II. 21, 62. 50 „Cernens quoque Crescentius nullám posse euadendi uiam reperire, licet tardius, penitudinis adinuenit consilium, non tamen ei prestitit miserendi adytum." - Rodolfus Glaber: Historiarum libri quinque. Ed. and transi. J. France. Oxford Medieval Texts I. Oxford 1989 c. 12. 29. A szöveg értelmezésével kapcsolatban vö.: Timothy Reuter: Medieval Polities and Modern Mentalities. Ed. Jenet Nelson. Cambridge 2006. 160. 51 Althoff, G.: Macht der Rituale i. m. 71. 52 Reginonis abbatis Prumiensis chronicon cum continuation Treverensi. Ed. Friedrich Kurze. MGH SRG in usum scholarum separatim editi 50. Hannover 1890. 152. 53 A 9-12. sz. esetek taxatív felsorolását és értékelését 1.: Dalewski, Z.: Ritual and Politics i. m. 72-85. 54 Althoff, G.-. Macht der Rituale i. m. 82-83.
