Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
AZ 1458-1459. ESZTENDŐK KRÓNIKÁJÁHOZ. 377 patok támogatásával, 1459. március utolsó hetében sikerült bevonulnia Szendrőbe, ahol feleségül vette Lázár leányát, és formálisan átvette a despota magyarországi és szerbiai területeit, „amelyeket a törökök még nem foglaltak el" 207 Bármit is tervezett Mátyás 1459 januárjában a bosnyák trónörökössel, az ennél biztosan nagyobb szabású volt, ráadásul a márciusi kényszermegoldás is csupán három hónapig élt. Június 20-án az oszmánok, a szultán személyes vezetése alatt, harc nélkül elfoglalták Szendrőt.20 8 Mátyás természetesen a bosnyákok árulásának tulajdonította a vár elvesztését, de valójában nehéz volna Istvánt azért hibáztatni, mert mindenféle magyar segítség nélkül nem áldozta fel magát a halálra ítélt Szerbia érdekében. De bárki volt is a felelős, Szendrő eleste azt jelentette, hogy az oszmánok másodszor, ezúttal véglegesen, megérkeztek a Magyar Királyság közvetlen szomszédságába. A másik súlyos következmény a Szentkorona visszaadásának elnapolása volt. Láttuk, hogy 1458 novemberében nagyon közelinek tűnt a megállapodás, olyan közelinek, hogy Frigyes éppen ezért utazott Grazba, magyar oldalon pedig kijelölték a koronát átvevő delegációt. Ehhez képest néhány hónappal később a császár már arról értekezhetett Carvajal legátusnak, hogy Mátyást törvénytelenül, erőszakkal választották meg, és ezen az alapon bárki más is hatalmába kerítheti a Magyar Királyságot a kereszténység nagy sérelmére.20 9 Tudjuk persze, hogy Frigyesnek sem az ereje, sem az elszántsága nem volt elegendő arra, hogy megpróbálkozzon Mátyás tényleges kiszorításával. De mégiscsak volt már egy királyválasztó oklevele, ha hevenyészett is, talán csalással is bepiszkolt, de arra elég, hogy a megállapodást még évekig elhúzza, és abba végül belefoglalhassa azt a feltételt, amelyik 1458-ban, úgy tűnik, fel sem merült: a Habsburgok örökösödését Mátyás törvényes utód nélküli halála esetén.21 0 Végezetül még egy kérdésre kell választ keresnünk: arra, hogy kit vagy kiket kell látnunk azon rendkívül nagy horderejű döntések mögött, amelyek végső soron előidézték az 1459. január-februári válságot? Mert, véleményem szerint, aligha arról volt szó, hogy Mátyás „valószínűleg megváltozott fogsága idején",21 1 s mintegy készre formált autokrataként tért haza Budára, hogy ott azonnal maga vegye kezébe a dolgok irányítását. Mátyás későbbi hatalomgyakorlásának fényében persze kézenfekvő a feltételezés, mégsem életszerű. Mint arra már utaltam, én a magam részéről Vitéz Jánost látom az események többségének hátterében, és úgy vélem, vélelmezett szerepe szépen beleillik pályafutása egészébe, illetve fordítva, korábbi pályafutásának ismerete valószínűsíti Mátyás uralkodásának első éveiben játszott szerepét. Vitéz politikusi életművét az utóbbi időben a korábbinál sokkal negatívabban ítélik meg, szerintem nem teljesen indokoltan.21 2 Jelen tanulmány keretei között nincs hely a főpap-207 „quod Turci nondum occupaverant" - MDE I. 49. Vö. Jireőek, C.: Geschichte i. m. II. 214. 208 Babinger, F. : Mehmed der Eroberer i. m. 174. 209 MDE I. 51-52. 210 Kubinyi A.: Mátyás i. m. 51. 211 Uo. 26. Mint láttuk, hasonlóan vélekedett már Fraknói Vilmos is, aki Podjebrád Kunigunda eljegyzésében az ifjú Mátyás önálló döntését látta. 212 Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi. Pályavázlat - kérdőjelekkel. In: Vitéz János emlékkönyv. Esztergom Evlapjai 1990. Esztergom 1990. 9-38.; Kubinyi András: Vitéz János
